Kicsit a finishben hozom össze ezt a bejegyzést, mert picit rohanósra sikeredett ez a hetem, úgyhogy örülök, hogy vasárnap este végül összejön a dolog :)
Az eheti témák közül háromról tudok érdemben alkotni valamicskét, az első a kedvenc műfajok kérdése. Konkrétan nem tudnám a kedvenc műfajaimat megnevezni, mert amint már az előző bejegyzésben is kifejtettem, egyaránt szeretem a szép- és a szórakoztató irodalmat is. Inkább azt tudom elmondani, mi az, amit eddig még nem, és ezután sem szándékozom: az egyik a nagyon romantikus, Danielle Steel-es vonulat (bár fogékony vagyok a romantikára, nem szeretnék vödörrel az ágy mellett olvasni), a másik pedig a fantasy, ami valahogy nem az én világom, a természetfölötti dolgokból nekem "csak" a vámpírok éspervagy vérfarkasok jönnek be, a zombifélék és szörnyetegek nein, danke.
Így aztán mindenfélét olvasok, minél többfélét, annál jobb, és ebből igenis lehet a személyiségre következtetni, én is olyan sokoldalú vagyok, mint egy gömb :P Na jó, a viccet félretéve, ha valaki figyelni kezd a molyon, az az első, hogy a kedvenc könyveit nézem meg, ebből viszonylag könnyű kikövetkeztetni, hogy milyen az ízlése, és hogy ez mennyire passzol az enyémhez, szimpatikus-e vagy sem. Persze sokan vannak, akik hozzám hasonlóan mindenfélébe belekóstolnak, mert az igenis jó, hogy sok fajta műfajt és stílust megismer az ember, még ha nem is nyeri el a tetszését, a vállalkozó kedvből nem lehet nagy baj. Bár a személyiségre konkrétan még nem próbáltam következtetni az olvasmányok alapján, de nem lehet túl nehéz, elvégre ez is "csak" profilozás :) Például: aki a csavaros krimiket részesíti előnyben, szeret sokat gondolkodni olvasás közben, nyomozni a gyilkos után. King kedvelői szeretnek borzongani, sokat, nagyon. A sok Coelho-t vagy Müller Pétert és más, a lélek rejtelmeit kutató könyvet olvas, önmagát keresi, érteni akarja, amit érez. A vörös pöttyös, hátborzongatós vámpíros-farkasos-mástermészetfölöttilényes könyveket tinik olvassák, akik imádják a romantikus, idealizált szerelmi történeteket - és felnőttek, akik már rájöttek: akad ezek között azért egy-két jó is. A fantasyk kedvelői valószínű szeretnek egy másik világba menekülni; a klasszikus, romantikázós lányregényeket (gondolok itt a már sokszor emlegetett Austen-Bronte-Alcott trióra) olvasók kedvelik a régimódi, "angolkisasszonyos" stílust, és még hisznek a mindent elsöprő, igaz szerelemben, na és Mr. Darcyban :))))
Témaváltás: minden egyes könyv, amit elolvasok, formál rajtam kicsit, hat rám valamilyen szinten, hiszen a szórakozás mellett azért veszem kézbe, hogy okulhassak belőle. Megpróbáltam mégis összeszedni, melyek voltak a legemlékezetesebb, végén megszólalni sem tudós élményeim. A Virágot Algernonnak volt az első ilyen, bár elég régen történt, nem is biztos, hogy úgy értettem és értékeltem, ahogy most tenném, de biztos vagyok benne, pont úgy ütne, mint először. Aztán az Édentől keletre: a "timsel" szót tanultam meg belőle, és mindent, ami emögött megbújik. Ha kicsit könnyedebb műfajt nézünk, akkor a PS I love you - az újrakezdés a nulláról, amikor úgy fest, minden elveszett, ami értelmet adott az életnek. És az Anne otthonra talál, az összes többi folytatásával, ezektől a regényektől rengeteg szeretetet kaptam, és megtanultam belőle így is élni. És már most tudom, hogy az épp folyamatban lévő A lepkegyűjtő sem fog egyhamar törlődni az "állományomból".
És végezetül: nem írnék semmiről sem könyvet, nem terveztem és nem valószínű, hogy fogom, ezt megteszik nálam sokkal avatottabb személyek. Én csak a termékeket élvezem :)
Az eheti témák közül háromról tudok érdemben alkotni valamicskét, az első a kedvenc műfajok kérdése. Konkrétan nem tudnám a kedvenc műfajaimat megnevezni, mert amint már az előző bejegyzésben is kifejtettem, egyaránt szeretem a szép- és a szórakoztató irodalmat is. Inkább azt tudom elmondani, mi az, amit eddig még nem, és ezután sem szándékozom: az egyik a nagyon romantikus, Danielle Steel-es vonulat (bár fogékony vagyok a romantikára, nem szeretnék vödörrel az ágy mellett olvasni), a másik pedig a fantasy, ami valahogy nem az én világom, a természetfölötti dolgokból nekem "csak" a vámpírok éspervagy vérfarkasok jönnek be, a zombifélék és szörnyetegek nein, danke.
Így aztán mindenfélét olvasok, minél többfélét, annál jobb, és ebből igenis lehet a személyiségre következtetni, én is olyan sokoldalú vagyok, mint egy gömb :P Na jó, a viccet félretéve, ha valaki figyelni kezd a molyon, az az első, hogy a kedvenc könyveit nézem meg, ebből viszonylag könnyű kikövetkeztetni, hogy milyen az ízlése, és hogy ez mennyire passzol az enyémhez, szimpatikus-e vagy sem. Persze sokan vannak, akik hozzám hasonlóan mindenfélébe belekóstolnak, mert az igenis jó, hogy sok fajta műfajt és stílust megismer az ember, még ha nem is nyeri el a tetszését, a vállalkozó kedvből nem lehet nagy baj. Bár a személyiségre konkrétan még nem próbáltam következtetni az olvasmányok alapján, de nem lehet túl nehéz, elvégre ez is "csak" profilozás :) Például: aki a csavaros krimiket részesíti előnyben, szeret sokat gondolkodni olvasás közben, nyomozni a gyilkos után. King kedvelői szeretnek borzongani, sokat, nagyon. A sok Coelho-t vagy Müller Pétert és más, a lélek rejtelmeit kutató könyvet olvas, önmagát keresi, érteni akarja, amit érez. A vörös pöttyös, hátborzongatós vámpíros-farkasos-mástermészetfölöttilényes könyveket tinik olvassák, akik imádják a romantikus, idealizált szerelmi történeteket - és felnőttek, akik már rájöttek: akad ezek között azért egy-két jó is. A fantasyk kedvelői valószínű szeretnek egy másik világba menekülni; a klasszikus, romantikázós lányregényeket (gondolok itt a már sokszor emlegetett Austen-Bronte-Alcott trióra) olvasók kedvelik a régimódi, "angolkisasszonyos" stílust, és még hisznek a mindent elsöprő, igaz szerelemben, na és Mr. Darcyban :))))
Témaváltás: minden egyes könyv, amit elolvasok, formál rajtam kicsit, hat rám valamilyen szinten, hiszen a szórakozás mellett azért veszem kézbe, hogy okulhassak belőle. Megpróbáltam mégis összeszedni, melyek voltak a legemlékezetesebb, végén megszólalni sem tudós élményeim. A Virágot Algernonnak volt az első ilyen, bár elég régen történt, nem is biztos, hogy úgy értettem és értékeltem, ahogy most tenném, de biztos vagyok benne, pont úgy ütne, mint először. Aztán az Édentől keletre: a "timsel" szót tanultam meg belőle, és mindent, ami emögött megbújik. Ha kicsit könnyedebb műfajt nézünk, akkor a PS I love you - az újrakezdés a nulláról, amikor úgy fest, minden elveszett, ami értelmet adott az életnek. És az Anne otthonra talál, az összes többi folytatásával, ezektől a regényektől rengeteg szeretetet kaptam, és megtanultam belőle így is élni. És már most tudom, hogy az épp folyamatban lévő A lepkegyűjtő sem fog egyhamar törlődni az "állományomból".
És végezetül: nem írnék semmiről sem könyvet, nem terveztem és nem valószínű, hogy fogom, ezt megteszik nálam sokkal avatottabb személyek. Én csak a termékeket élvezem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése