2012. november 3., szombat

Verselő #3

Mivel már időtlen idők óta nem volt ilyen, gondoltam itt az ideje a rendhagyásnak. Van ugyanis valaki, aki nem konkrétan költő, de az meg durva lealacsonyítás, hogy a művei csak "dalszövegek"...szerintem legalábbis. Holott hallottam már tőle, hogy szerinte ezek nem versek, de szerintem ez már túlzott szerénység :) A lényeg, hogy nekem ezek a sorok sokkal többet jelentenek puszta dalszövegeknél...és ha valaki idetévedve beleolvas, megtetszik neki és esetleg meg is hallgatja, én nagyon-nagyon boldog leszek :)
Aki ismer, az már az első sorok után biztosan tudta, kiről van szó: igen, 30y és Beck Zoli. Nehéz volt választanom, mert nagyon sok dalába vagyok nagyon szerelmes, szóval nem ígérem, hogy ez volt az utolsó, amit versként elhoztam:

Olyankor

olyankor lágy eső
olyankor más nincsen
olyankor ablakon
kopog csak és itt benn
ahogy a szív dobog
ritmusára annak
kopog az ablakon
ez nagyon nagy ablak

olyankor szabadság
olyankor szép minden
olyankor fiatal
olyankor ránc nincsen
olyankor élni csak
olyankor no halál
olyankor céloz és
olyankor betalál

olyankor utána
tudod ha vége van
az ágy oldalára
írod fel boldogan
én meg a szívembe
a belső falára
a neved arannyal
írom fel utána


2012. augusztus 19., vasárnap

Egy jó nagy ládányi zaj

Lehet, hogy az ünnep miatt, lehet hogy puszta véletlen, de a jövő héten egész sok olyan filmet láthatunk majd a tv-ben, ami legalább egy misét megér. Persze az is lehet, hogy csak nekem olyanok :))

augusztus 20.
Az utolsó mohikán  -  Viasat 3, 22:55
A James F. Cooper regényéből készült kalandos és egyben romantikus film még abban az időben játszódik, amikor Anglia és Franciaország egymás ellen háborúzott Amerikában. Az örökös háború megosztotta az indián törzseket, és arra kényszerítette őket, hogy állást foglaljanak valamelyik fél mellett. Sólyomszem, a mohikánok között nevelkedett sápadtarcú beleszeret egy angol tiszt lányába, Corába. A huron Maguának is szüksége van a lányra, hogy sakkba tudja tartani az angolokat. Sólyomszem (Daniel Day- Lewis), Csingacsguk, Unkasz, Alice és Cora (Madeleine Stowe) megkezdik véget nem érő menekülésüket.

A Noszty fiú esete Tóth Marival - DunaTV, 20:40
Noszty Feri váltót hamisít, ami bocsánatos bűn az ő köreiben. A család, hogy kifizesse az adóságot és a fiú becsületét megmentse, az egyetlen vagyonát teszi pénzzé. Vilmát, Feri húgát adják férjhez egy vagyonos emberhez. De Ferit ez már nem menti meg, le kell mondania tiszti rangjáról. Ugyan szolgabírói állást kap, de ez a jövedelem nem elégíti ki a fiatalember igényeit. Nem marad más hátra, mint egy jó házasság és a hatalmas hozomány. 
Mikszáth Kálmán regényének 1960-as feldolgozása, Mécs Károly és Petényi Ilona főszereplésével.

augusztus 22.
Anna Karenina  -  DunaTV, 21:2
Anna Karenina, a gyönyörű asszony, nagy tekintélyű férjével és kisfiával él a XIX. század végén Oroszországban. Egy rokonlátogatás alkalmával találkozik a fiatal, vonzó Vronszkij gróffal, és első látásra egymásba szeretnek. Bár tisztában vannak a következményekkel, szembefordulnak környezetükkel, és vállalják szerelmüket. Ám önpusztító szenvedélyük, a kor társadalmának vaskalapos erkölcsei megakadályozzák boldogságukat. A világirodalom egyik legszebb szerelmes történetének, Lev Tolsztoj világhírű regényének pazar kiállítású filmváltozata. 
Az 1997-es, Sophie Marceau-s változat.

augusztus 24.
Bridget Jones naplója - Film Mania, 21:05
"Hirtelen rádöbbentem, hogy ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz. Egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák. Vagy Glenn Close-zá változom a Végzetes vonzerőből. Így hát fontos elhatározásra jutottam. Annak érdekében, hogy jövőre ne végezzem ilyen trágya képpel, az Önsajnáló Rádió harmincon túliaknak szóló slágermúzeumát hallgatva, úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat Bridget Jonesról. A tejes igazságot. Egyes számú elhatározás: magától értetődően leadok tíz kilót. Kettes elhatározás: mindig bedobom az előző napi bugyit a szennyeskosárba. Ugyanilyen fontos, hogy találjak egy kedves, érzékeny barátot, akivel járhatok, és hogy ezentúl az alábbiak közül egyikkel se alakítsak ki romantikus kötődést: alkoholistákkal, munkaholistákkal, viszonyfóbokkal, nagyzolókkal, kukkolókkal, érzelmi fogyatékosokkal vagy perverzekkel. És főleg nem fantáziálok egy konkrét személyről, aki mindezeket megtestesíti. Sajnos ez a személy történetesen a főnököm. És azt gyanítom, hogy különféle, kissé igazságtalan okokból kifolyólag, ő sem fantáziál rólam." 
Helen Fielding regényéből, amit ugyan nem olvastam, de a filmet (mindkettőt) már vagy ezerszer láttam, tudom kívülről, és még mindig könnyesre tudom rajta röhögni magam :)

augusztus 25.
Trója  -  Rtl Klub, 19:30
Az ókori Hellászban az irodalom talán legismertebb szerelmespárja - Parisz, Trója hercege (Orlando Bloom) és Helené, a spártai hercegnő (Diane Kruger) - ártatlan találkozásából akkora háború robban ki, ami egy egész civilizáció végromlását fogja előidézni. Parisz elszereti és elrabolja Helenét férjétől, Meneláosz királytól (Brendan Gleeson), és ez nem maradhat megtorlás nélkül. És aki Meneláoszt sérti meg, az megsérti bátyját is, Mükéne hatalmas királyát, Agamemnónt (Brian Cox), aki azonnal hadba hívja a görög seregeket, hogy Trója ellen vonuljanak, visszaszerezzék Helenét és fivére becsületét. Agamemnónnak kapóra is jön ez az eset, hiszen végtelen kapzsiságában régóta feni a fogát Ilionra: ha elfoglalja Tróját, övé a teljes Égei-tenger, és megerősíti hatalmát máris óriási birodalma felett. Ilion, a fallal körülvett város, amit Priamosz király (Peter O'Toole) irányít és fia, a nagy Hektór herceg (Eric Bana) véd, olyan fellegvár, amit még soha egyetlen sereg sem tudott bevenni. Hogy Trója győz, vagy elbukik, az egyetlen ember döntésén múlik: sikerül-e megnyerni a háborúnak Akhilleuszt (Brad Pitt), az ókor leghatalmasabb és legtekintélyesebb hadvezérét? Akhilleusz öntörvényű, lázadó és a szóbeszéd szerint sebezhetetlen, nem hódol be senkinek és semminek, csak saját dicsőségéért harcol. Az örök hírnév iránti csillapíthatatlan étvágya veszi rá, hogy Trója alá vonuljon Agamemnón zászlaja alatt - de végül a szerelem lesz az, ami meghatározza sorsát. Két civilizáció fog összecsapni a becsületért és a hatalomért. Ezrek fognak elesni a dicsőségért vívott harcban. És egy egész nép fog eltűnni a föld színéről - a szerelemért. 
Homérosz szíves ajánlásával.

A gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége  -  Film+, 19:25
Frodó (Elijah Wood), az ifjú hobbit egy gyűrűt kap Bilbótól, amiről kiderül, hogy az Egy Gyűrű, mellyel a Sötétség Ura rabszolgasorba taszíthatja Középfölde népeit. Gandalf (Ian McKellen) Völgyzugolyba küldi Frodót, ahol a tündék legbölcsebb vezetője, Elrond dönt a gyűrű sorsáról. Nincs más lehetőség, a gyűrűt el kell pusztítani Mordorban, a Végzet-katlanban. A szabadnépek tanácsán megújul a Szövetség, és Gandalf vezetésével Frodó és társai, a dúnadán Aragorn (Viggo Mortensen), a tünde Legolas (Orlando Bloom), Gimli, a törp (John Rhys-Davies), és Boromir, az emberek képviseletében, nekivágnak a reménytelen küldetésnek. A jövő attól függ, hogyan alakul a szövetség sorsa.
Én itt önmegtartóztatok, mert olvasni szeretném előbb, és bár érdekel nagyon, hiába tűzik újra és újra műsorra, én bírom a srapát!

augusztus 26.
Millenium I - A tetovált lány  -  m1, 23:05
Negyven esztendővel ezelőtt, egy családi összejövetel alkalmával titokzatos körülmények között eltűnt Harriet Vanger. A lány testét sohasem találták meg. A nagybátyja, Henrik meg van győződve arról, hogy Harrietet meggyilkolták, és a tettest a Vanger-klán tagjai között kell keresni. Megbízza a lecsúszott gazdasági újságírót, Mikael Blomkvistet, hogy próbálja meg kideríteni, mi történt. A férfi nem várt segítőtársra akad a tetovált hacker lány, Lisbeth személyében. Minél mélyebbre ás a furcsa páros a múltban, annál sötétebb és veszélyesebb dolgok kerülnek felszínre.
Könyv formában még ehhez sem volt szerencsém, de alapvetően pozitív véleményeket olvastam róla, így merem ajánlani...ha mégsem, bocsánat!

Neveletlen hercegnő  -  Rtl Klub, 20:00
Mia (Anne Hathaway), mint a kamaszlányok általában, arról ábrándozik, hogy siker és csillogás veszi körül. Álma valóra válik, amikor egy nap meglátogatja sosem látott nagyanyja (Julie Andrews). A hölgy kicsit kilóg a San Franciscó-i környezetből: ugyanis ő Genovia királynője, és azért jött, hogy unokájának átadja a trónt. Míg a szigorú nagymama a királynőhöz méltó viselkedésre próbálja nevelni a makrancos kamaszlányt, Mia egyre kevésbé szeretne királynő lenni. Ahhoz ugyanis itt kéne hagynia barátnőjét, az iskolát, kedvenc Ford Mustangját és persze egy fiút, akivel kapcsolatban szintén titkos álmai vannak.
Nem egy agyongondolt alkotás, és ha jól emlékszem, a könyvön többet is nevettem, mint a filmváltozaton, de ettől függetlenül szeretem. Olyan igazi tinédzserlányoknak való, vicces-szerelmetes, férfiaktól távol tartandó.

Don Juan DeMarco - Duna TV, 19:30
Egy különös fiatalembert hoznak be a zárt osztályra, aki azt állítja magáról, hogy ő Don Juan (Johnny Depp), a világ leghírhedtebb szeretője, több mint ezer nő elcsábítója. A tapasztalt Dr. Micklernek (Marlon Brando) hat napja van, hogy bebizonyítsa, a fiú nem közveszélyes elmebeteg, csak önveszélyes álmodozó. Kezdetben kételkedve hallgatja páciense hihetetlen történeteit, ám idővel egyre inkább meggyőződik arról, hogy akár maga Don Juan is mondhatná a szerelem, a szenvedély és a romantika eme ragyogó meséit.
Johnny Depp. Nekem ennyi indoklás bőven elég :)

A dőlt betűs leírások forrása: port.hu


Verselő #2

Megígértem, hogy igyekszem a kortárs irodalomból is válogatni. Nos, ez még határozottan nem az a bejegyzés, de már kutakodom, becs'szó.

Ady Endre: Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
                                                                      (1904)

2012. augusztus 13., hétfő

Verselő #1

Jómúltkor partizánakció keretében gyártottunk keresztanyummal egy ütős kis verskiegészítős feladatlapot a fehérvári molyoknak, szegénykék alig tudták összekaparni az állukat a könyvtárasztalról. Ebből is látszik, hogy amikor az ember elhagyja az iskolapadot, a versek erősen háttérbe szorulnak az olvasmánylistán, főleg azok után, hogy az erőltetett belemagyarázós verselemzés még a kitartóbbak kedvét is elveheti a költeményolvasgatástól. Ezért aztán arra gondoltam, minden héten kiválasztok egy-egy verset, amit közzéteszek itt a blogon, így legalább én is olvasok minimum egy verset hetente - és hátha nem én leszek az egyetlen, aki elolvassa. Nyissunk egy klasszikkal (és kedvenccel, mert ez bizony szubjektív válogatás lesz, attól tartok), de ígérem, hogy alternatív irányba is kacsingatunk majd néha.

József Attila: Kész a leltár

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.
(1936. november-december)

2012. augusztus 12., vasárnap

Kit szerettem? Mit szerettem?




Polcz Alaine: Kit szerettem? Mit szerettem?


Ez a könyv inkább novelláskötet, mintsem regény, nincs igazán összefüggő története, inkább különféle emlékképek láncolata. Történetek a szülőföldről, Erdélyről, hihetetlen utazásokról Rómától Tunéziáig, de leginkább ismerősökről, barátokról, családtagokról - szerettekről. Azáltal, hogy gyakran a halált ábrázolja, valójában az életről ír. Lenyűgözőek voltak a Weöres Sándorról és Károlyi Amyról, és a Nemes Nagy Ágnesről szóló fejezetek, az irodalomkönyvekből ismert személyek megelevenedtek egy teljesen más, bensőséges síkon. De a legjobban mégis azt szerettem benne, amit nehéz megfogalmazni: az egész olyan mélyen megélt, átgondolt, talán szájbarágósnak tűnne, ha nem lenne ennyire igaz. Polcz Alaine rettentő hiteles, a sok mindent átélt ember egyáltalán nem okoskodó bölcsességével.
Annyi mindent már-már megdöbbentően igaznak éreztem, hogy egy halom idézetet ki tudnék jegyzetelni belőle. A legjobban talán ez fogott meg: "Szóval, Miklós. Ha akarom, ha nem, még mindig a ruháiban járok. Most a drapp kordbársony nadrágját hoztam rendbe. Kicsit becsíptem a derekát, hogy ne legyen olyan bő. Hosszabb ugyan a kelleténél, de nem baj. Otthon vagyok benne, akárcsak a pulóverjében. Pedig hiú vagyok. De mégis megfoghatatlanul, állandóan jelen van, pedig nem vagyok megkötve. Eszembe jut, hogy régen kinéztem az ablakon, mikor ment az úton, távolodott. És mondtam magamban: ott megy az életem fele. A nagyobbik fele." - Olyan gyönyörű.
Amikor befejeztem az olvasást, úgy éreztem, legszívesebben már most újrakezdeném - és most biztos meglátnék benne egy rakás olyan dolgot, ami előszörre elkerülte a figyelmem. Végül úgy döntöttem, azért még türtőztetem magam egy kicsit. De egyértelműen újraolvasós-kívánságlistás lett. (Mint mostanában annyi minden...szerencsés kézzel válogatok az utóbbi időben. És most, hogy ezt leírtam, biztos jön egy szériányi rettenet.)
Két könyv után kijelenthetem, hogy Polcz Alaine az új kedvenc írónőm? Rendben, három a magyar igazság, de nem hinném, hogy ezek után csalódást tudna okozni. A címbéli kérdésre válaszolva: Polcz Alaine-t és azt, amire az írásai felnyitották a szemem, nagyon szerettem.

PS: Ahogy P.A. a hivatásáról, a Hospice-mozgalomról ír, hihetetlen inspiráló. Úgyhogy (bár ennek sajnos nagyon személyes vonatkozása is van) megfogalmazódott bennem, hogy egy ideig ezzel is foglalkoznék majd. 

PS2: A Jelenkor Kiadó (Pécs <3 :)) kiadásában olvastam, bár nem tudom, van-e neki másik, de szerintem ez a borító amellett, hogy nem túl szép, egyáltalán nem illik a könyvhöz és a mondanivalójához. Persze nem is a borító a lényeg, de ha valaki esetleg az alapján tesz le az elolvasásáról, szegényebb lesz egy remek olvasmányélménnyel.

2012. augusztus 11., szombat

A szél árnyékában



Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Egy nyári hajnalon az özvegy barcelonai könyvkereskedő, Sempere titokzatos helyre viszi kisfiát, Danielt: az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Az első látogatóknak járó privilégium, hogy az itt lakó feledésbe merült művekből örökbe fogadjanak egyet, hogy ezáltal azemebriség ne feledkezzen el róluk végleg. A választás Daniel esetében sorsszerű: mintha a könyv fogadná örökbe őt, és nem fordítva. A kisfiút rabul ejti a soha nem hallott író soha nem hallott műve, ezért kutatni kezd Julián Carax után. Az író könyveinek azonban sokkal nagyobb hatalmuk van, mint ahogy azt Daniel gondolta: egy összeégett arcú, félelmetes figura Carax regényeit kutatja, és egytől egyig elégeti a fellelt példányokat. Danielre pedig nem csak az ördögi alak jelent veszélyt, de egy tragikus életút döntő sorsfordulói és az ott elkövetett végzetes hibák megismétlődése is fenyegeti...
Erről a regényről nem is nagyon lehet ajánlást írni, ezt átélni kell. Azt, hogy néha szó szerint tényleg lehetetlen letenni, mert az embert beszippantja ez a barcelonai mesevilág, tele különlegesebbnél különlegesebb személyekkel, akik között már-már kibogozhatatlan kapcsolat fűződik. És miközben a titokzatos összefonódásokra fény derül, az olvasó (majdhogynem észrevétlenül) gazdagabb lesz hihetetlen mély gondolatokkal és az igazságokkal a szoros barátságokat, még szorosabb szerelmeket, az alkotást és a könyvek iránti szeretetet illetően.
Imádtam a Grecsó Krisztián Mellettem elférszében már olvasott sorsismétlődéses vonalat, ami már ott is tetszett, de itt sokkal ütősebb volt. A nyelvezete boncolgathatóan, néha hangos olvasást igénylően lírai és gyönyörű, ami azért jócskán betudható a fordító munkájának is - Vajdics Anikó, köszönet ezért.
Úgyhogy ezek után áldom az eszem, hogy még jómúltkor pofátlanul akciósan megvettem a bookline-on, igaz, a "csúnyácska" zöld borítós Ulpiusost...annyiban azért a kiadó orrára koppintanék, elhiszem, hogy nincs olyan jó korrektoruk, mint Nuria Monfort, de megengedhetetlenül sok elgépelés maradt benne, amik hál' Istennek apró hibák ahhoz, hogy megtörjék a könyv idilljét, de bosszantó apróságok.
Hiába próbálom előtúrni a legkifejezőbb superlativusaimat, semmi olyat nem találok, amivel meg tudnám ragadni a lényegét. Egy a lényeg: olvassátok! Szerintem csak ekkor jöhet rá az ember, mennyire varázslatos...
Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy jófajta rendező mit tudna kezdeni a filmrevitelével, nem nagyon hallottam róla hogy készülne, bár tartok tőle, hogy csalódást okozna, ilyen érzéseket nehéz visszaadni a vásznon, de ki tudja, lehet valami orbitálisan jó dolog sülne ki belőle.
Ó, a leírásai egyébként olyan hatásosak, hogy most elkezdtem Barcelonába vágyni. Nem tudom, csak rám van-e ilyen hatással, de szerintem veszélyesen lelkesítő dolog ez, kérem! :) Nekem egyáltalán nem volt hatásvadász és megcsinált, 10/10-es és újraolvasásra termett annál inkább.

2012. május 28., hétfő

Egy kis zajláda, megint :)

Tudom, tudom, ennyit az én hatalmas kitartásomról, egy bejegyzés után feladtam a fergeteges új rovatomat (mondjuk arról nem tehetek, hogy nem adnak túl sok olyan filmet, amit szerintem megérné megnézni, no de mindegy is). Most viszont lesz pár olyan gyöngyszem, amit hiba lenne elmulasztani, éspedig:

2012. május 28. (hétfő), 17:00, M1  -  Liliomfi
A magyar színjátszás hőskorát idéző történetben a vándorszínész trupp éppen Balatonfüredre érkezik, ahol is Szilvay professzor gyámleánya és a nevelőnő nyaral. Mariska és Liliomfi, az ünnepelt színész, aki valójában Szilvay unokaöccse, minden előítélet ellenére egymásba szeretnek. Azt sem tudják, hogy a professzor már rég egymásnak szánta őket, bár találkozásukat nem is sejtette. A házasság feltétele, hogy Liliomfi hagyjon fel a színészettel. A szerelmesek bájosan csúffá teszik az ájtatos képmutatást, a mohóságot, a zsarnokoskodást, majd együtt kelnek útra Thália szolgálóiként.
Szigligeti Ede, Makk Károly, Darvas Iván, Krencsey Marianne, és még sorolhatnám - kicsit klasszikus. 

2012. május 28. (hétfő), 18:50, Viasat3 - Kedves John! 
John Tyree (Channing Tatum) halkszavú, jóképű hivatásos katona az amerikai különleges alakulatnál, aki eltávon van Dél-Karolinában magányos édesapjánál látogatóba. Savannah Curtis (Amanda Seyfried) gyönyörű, idealista főiskolás lány egy jómódú családból, aki a tavaszi szünetét tölti otthon. Egy véletlen tengerparti találkozásnak köszönhetően halálosan egymásba szeretnek. Életük addigi legboldogabb két hetét töltik együtt és a szerelmes boldogság, úgy tűnik, mindörökre eggyé kovácsolja őket.
Nicholas Sparks regényéből, menthetetlenül romantikusoknak.

2012. május 28, (hétfő), 20:50, Duna TV - Színes fátyol 
A középosztálybeli orvos, Walter és az elkényeztetett, felsőosztálybeli Kitty házassága elhibázott döntés volt. Kitty, férje munkája miatt, londoni életét hátrahagyva Sanghajba költözik, ahol rátalál a szerelem a helyi konzul személyében. Miután Walter felfedezi hűtlenségét, büntetésképpen a kolera által legsúlyosabban érintett területen fogad el egy állást, és ragaszkodik hozzá, hogy Kitty is vele tartson. Az utazás a gyönyörű távoli kínai faluba és az ott megélt szörnyűségek értelmet és célt adnak elveszettnek hitt kapcsolatuknak.
William Somerset Maugham regényének feldolgozása, ami remekül elegyíti a gyógyítást és a szerelmet - nem csoda, hogy imádom, ugye? Hogy a sármos Edward Nortonról már ne is beszéljünk... :)

Aztán...nagyjából ennyi is. Olyan kedvesek, hogy Pünkösdre összezsúfolnak egy rakás filmet, amiből meló választani, aztán hetekig megint a DVD-gyűjteményeden élhetsz. 

A leírások forrása: port.hu

2012. február 18., szombat

Ő, József Attila

Az ajtók becsukódnak, kialszanak a fények, én pedig az emeleti kis ülőhelyemen annyira előrehajolok, amennyira csak bírok. Felcsendülnek az első hangjegyek, a függöny felgördül, én pedig már alig bírok magammal. És akkor meglátom. Egyedül áll, a színpad közepén, a reflektor csak rá fókuszál, fehér ingben az erős fény hatására már-már földöntúli jelenség. Háttal áll a közönségnek, és csak ekkor veszem észre, hogy nincs egyedül – mellette kisfiú, kezében ruhadarabokat tart. Valaki megszólal: „Az a szerencsétlen, aki ezeket a sorokat papírra vette, mérhetetlenül áhítozott szeretetre.”  Gombóc kezd formálódni a torkomban, ahogy a monológ hasonló stílusban folytatódik tovább, a kisfiú pedig előbb egy öltönyfelsőt, majd egy kabátot ad a férfi kezébe, melyeket felvesz. Alig várom, hogy megszólaljon, hogy énekelni kezdjen, amikor három reflektor gyullad ki a színpad hátulján, a férfi pedig tántorgó léptekkel, mégis hihetetlen elszántsággal megy egyenesen szembe velük. Egy a színpadon nem látható valaki felkiált: „Mit csinál, ember? Nem látja hogy jön a vonat? Ember a síneken, ember a síneken!!!” A gombóc a torkomban már hatalmas, amikor a reflektorok egyre inkább közelednek a fehér inges alak felé, majd mikor elérik, kialszanak, én pedig el sem hiszem, hogy már a darab első öt percén majdnem elsírtam magam. Így kezdődött számomra a 2012. február 14. este, a Madách Színház falai között, az Én, József Attila című darab megtekintésekor.

A következő jelenet még mindig a vasútállomáson játszódik, ahol a szemtanúk megállapítják, hogy ez az ember kétségkívül...halott. Az arca valami vászondarabbal letakarva, de a kegyelet megkívánná, hogy az egész holttestet lefedjék, így hát egy falitérképet raknak rá. Ezután a színpad hátulja szétnyílik, és ott áll a költőt megformáló Posta Victor, a reflektor még mindig őt világítja meg, megáll, és nézi a saját, letakart holttestét. Majd szavalni kezd: „Már egy hete csak a Mamára gondolok, mindig, meg-megállva…”, és nem is értem, hogy maradnak benn a könnyeim, az jut eszembe, hogy még két óra a darab, nem sírhatom végig!

De hál’ Istennek ezután megkezdődik a visszaemlékezés: színpadra lép Muri Enikő, Vágó Márta szerepében. Mesélni kezd, hogy ő milyennek látta József Attilát, amikor megismerte, majd tanúi lehetünk az első találkozás bájosan félszeg jelenetének és annak, ahogy a költő elszavalja a Tedd a kezed… című versét a lánynak, amitől bizony nem csak Márta hátán fut végig a borzongás. Kapcsolatuk ábrázolása olyan idilli, hogy egy kicsit elhittem, lehet jó vége ennek, úgy, hogy tudtam, valójában mi fog történni. Az első felvonás több humoros közjátékát köszönhetjük Vágó Márta édesanyjának és az őt alakító Dobos Juditnak, aki szerepe szerint olyan asszony, akinek a butuskasága hihetetlen lelkesedéssel párosul, ami az irodalmat, a műkedvelést illeti. A legszebb jelenet az Áldalak búval, vigalommal kezdetű vers szerelmi duettje, amit az asztalon állva, táncolva, boldogságot sugározva adnak elő, és én elhiszem, igazán hiszem, hogy boldog lesz a vége. De Attila kimutatja személyisége sötétebb oldalát is, amikor rettenetesen szeretné nem csak lelkileg magáénak tudni Mártit, és ez kisebbfajta erőszakoskodásba, majd dühkitörésbe megy át, ami, mit ne mondjak, elég félelmetes. A költő kapcsolatba kerül a proletármozgalommal is, Vágóéktól hazafelé tartva kötnek belé a külvárosban, hiszen öltönyét látva rögtön az értelmiséghez sorolják. Amikor megtudják, kiről van szó, vezérük szavalni, majd közösen énekelni kezdik a Tiszta szívvelt, ami ezredjére hallva is borzongatóan szép. Több tömegjelenet is megidézi a kommunista tüntetéseket, ezek zenéje meglepően modern, már-már rockos, de mégis teljesen beleillenek az előadásba. Márta távozása Londonba szívettépő jelenet, ahogy Attila bevallja kényszerképzetét, hogy a vonat elé akarja vetni magát, és ahogy elkeseredetten kapaszkodik a lányba…itt kezdem el felkészíteni magamat arra, amit egyébként tudok: nem lesz ennek egyáltalán boldog vége. Az elválás után a két színész egymás mellett ülve a színpadon idéz a költő és szerelmének levelezéséből – a leghátborzongatóbb, hogy eközben mögéjük a levelek másolatai vannak kivetítve, hiszen szóról szóra azokat mondják el.

„Kezdettől fogva tudtuk, hogy halálra van ítélve a mi szerelmünk.” Nem csoda, hogy ezek a szavak az egyébként is labilis Attilában micsoda katasztrófát idéznek elő. Az első felvonás monumentális zárójelenete a Nagyon fáj, ami bár az életműben nem ide tehető, teljességgel beillik a darab menetébe. Ebben a dalban több előző is megjelenik (remix, ha úgy tetszik), és a legvégén jönnek a fehér válaszfalak és a megvetett ágy – a szanatórium.

A második felvonás a Thomas Mann üdvözlése szavalatával kezdődik, majd visszatér a szanatóriumba. Ezután Kozmutza Flóra (Krassy Renáta) jelenik meg a színen, először ő is általánosságban beszél a költőhöz fűződő kapcsolatáról, majd következik a megismerkedés jelenete, majd a Rorschach-teszt, ezután rögtön a leánykérés, Attila szavai az egész közönséget mosolyra fakasztják: „Nem akartam rögtön megkérni, nehogy bolondnak higyjen!” – így hát várt 2 percet. Flóra betegsége megakasztja a költővel egyre szorosabbá váló kapcsolatát, a kórházban Illyés Gyula látogatja meg, aki már az első felvonásban feltűnik Vágóéknál, és nekem kezdettől fogva nem volt túl szimpatikus, mintha csak József Attila szerelmeinek hajkurászásából űzne sportot, és Flórával el is indul ekkor köztük valami, de a nő ekkor még ragaszkodik Attilához, sőt, megígéri neki, hogy a felesége lesz. A költő összeomlása azonban egyre közeleg, egyre gyakrabban gyötrik kényszerképzetek, amik látványos és egész félelmetes jelenetekben tűnnek fel. A végén pedig megismétlődik az elején is látott jelenet a szárszói állomáson, és semmivel sem kevésbé megrázó, mint először. Ekkor még feltűnik Márta és Flóra, előbbi szavai megrendítőek, arról beszél, mennyit köszönhetett a költő szerelmének, hogy milyen gyakran jutott eszébe élete során, befolyásolta döntéseiben az ő Attilkájának bölcsessége. Ekkor már nem fojtottam vissza a könnyeimet, szégyen, nem szégyen, régen sírtam már ennyire, főleg amikor legvégül József Attila egyik mosolygó képét vetítették ki a színpadon.

Amikor először hallottam erről a musicalről, hiába szeretem magát a műfajt, kissé furcsának tartottam. Aztán mikor megtudtam, hogy a dalok a költő verseinek megzenésített változatai, már sokkal inkább érdekelt a dolog. Utólag pedig nagyon nem bántam meg, hogy nyitott voltam erre az újszerű feldolgozásra: az egészben mérhetetlen tiszteletet éreztem, ami közelebb hozhatja a száraz tananyagot a diákokhoz, illetve József Attila tisztelőit a költő személyiségéhez.

Színészileg is szinte tökéletesnek tartom a darabot: bár először kissé csalódott voltam, amikor a kiírásban Posta Victor nevét olvastam Nagy Sándoré helyett, akit már többször láttam és szerettem, aztán rákerestem a színészre, és rögtön szimpatikusnak és pár részlet alapján tehetségesnek is találtam. A személyét körüllengi valami titokzatosság, amitől hiteles József Attila tudott lenni, színészi kvalitásai főleg a szélsőséges, szenvedős jeleneteket látva vitathatatlanok, a hangja pedig fenomenális – egy szó mint száz, új kedvencet avattam a magyar színészek körében J Muri Enikőre is kíváncsi voltam, a hangját eddig is szerettem, és ezek után azt mondom, igenis helye van egy zenés színházban, mert nagyon tehetséges, kár lenne érte, ha beledarálnák abba a popszemétbe, amit magyar könnyűzenének neveznek. Azokat a neveket, amik elsősorban szinkronként ismertek (gondolok itt Pusztaszeri Kornélra vagy Barabás Kiss Zoltánra), nem kell bemutatnom, egyedül a Flórát játszó Krassy Renátával nem voltam kibékülve, bár a hangja szép, valahogy nem lett szimpatikus, olyan távolságtartónak, nagyképűnek tűnt, persze első látásra nem akarom elítélni.  

Ettől eltekintve az egész darabról csak superlativusokban tudok beszélni, babonából műsorfüzetet sem vettem, mert nekem ezt még egyszer sokszor látnom kell.Csak ajánlani tudom, bárkinek, mindenkinek, aki más megközelítésben is vevő József Attilára. Akinek nem a kedvence, annak azért, hogy megkedvelje, aki szereti, annak azért, hogy még jobban megszeresse.

A végére az egyik kedvenc dalom a darabból, azóta is ezt dúdolgatom, csodaszép:


A cd-t nem tudom hogy fogom kivárni :)

2012. február 9., csütörtök

Zajláda-figyelő

Nem sokkal ezelőtt szállt meg az ihlet, amikor a Viasat History-n lélegzet-visszafojtva és pislogásmentesen meredtem a Jane Austen rajongói című műsor ajánlójára. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki csak akkor kapcsolja be a tévét, ha valami olyan műsort talált, amiről tudja, érdemes lesz megnézni. Így hát arra gondoltam, megpróbálom hétről hétre előre kigyűjteni azokat a játék - illetve dokumentumfilmeket, amik érdekelnek és talán Titeket is érdekelhetnek könyvmoly-szempontból :)

Jane Austen rajongói: a már említett ajánló alapján jó kis dokumentumfilmnek tűnik, ami arra fókuszál, hogyan lett Miss Austen ismeretlen írónőből az egyik legismertebb angol szerző.
   Viasat History, február 14., 18:00
                              február 15.,  2:00
                                                   10:00

Miss Austen bánata: angol életrajzi dráma, amely arra keresi a választ, amin szerintem már minden Austen-regényt olvasó ember elgondolkodott: hogy tudott Jane ilyen romantikus regényeket írni úgy, hogy soha nem ment férjhez? Ki inspirálta vajon? Személy szerint az általam imádott Becoming Jane-hez képest is kíváncsi leszek a nívójára.
   Viasat History, február 14., 19:00
                              február 15.,  3:00
                                                    11:00

Galaxis Útikalauz Stopposoknak: nagyon kíváncsi leszek, hogy tudták ezt megfilmesíteni - könyvben nagyon tetszett, remélem itt sem ér csalódás. Törölközőt bekészíteni és a lényeg: NE ESS PÁNIKBA!
   Rtl Klub, február 18., 16:20

Amadeus: rendben, ez alapvetően nem könyves, de imádom, és ez az egyik film, amit próbálok mindenkire rátukmálni, csak nehezen sikerül. Nézzétek meg, ha még nem láttátok, azért, ha igen, akkor úgyis tudjátok miért. Számomra legalábbis megunhatatlan, és Mozart azért mégis Mozart.
  Duna TV, február 18., 21:40

Szerelmes Shakespeare: romantikus mese arról, hogyan keletkezett minden idők egyik leghíresebb drámája, a Rómeó és Júlia. Elsősorban romantikus lelkületű hölgyeknek ajánlanám, de szerintem korrajznak is remek.
   Story4. február 19., 20:00

Száll a kakukk fészkére: olvasni még nem olvastam, és inkább azzal kezdeném, de a filmadaptációról is jó véleményekbe botlottam. Ha mégsem, akkor bocsi!
   M1, február 19., 23:20
                   
Én magam is kíváncsi leszek, mennyire leszek kitartó tv-figyelő (értsd: jövő héten képes leszek-e megírni a következőt). Persze a pozitív visszajelzések lendítenek az önbizalmamon és a tv-újság böngésző kedvemen is! ;)

2012. január 13., péntek

Egy trehány blogger levele elhanyagolt blogjához

Jajjj, szegény kicsi elhanyagolt blogom! *megsimiz*

Nem igazán úgy alakult a 2011. év vége, ahogyan terveztem, és ennek többek között te ittad meg a levét. Eltemetett a rengeteg tenni – és tanulnivaló, sokszor nem volt már energiám bejegyzéseket is gyártani, örültem, ha az olvasásra maradt egy kevés időm…

Olyan csúnyán nézel…tudom, tudom, minek mentegetőzöm, ha fontos lennél nekem, szakítottam volna rád időt. Elismerem, jogos, de csak részben. Elvégre, és ne haragudj meg, kérlek, de a blogolás nekem egy pihentető, magam szórakoztatására űzött hobbi, és ha nem ment, hát nem ment, nem akartam erőltetni, annak sem lett volna túl sok értelme, nemdebár?

Pedig ha tudnád, mennyi könyvet olvastam, amiről jó lett volna bejegyezni... az Interjú a vámpírral, Az ajtó, a Mellettem elférsz, a Gyémántfiú, A Mester és Margarita, az Anna Karenina, mind megérdemelték volna, hogy meséljek róla neked, meg annak a pár embernek, aki ide betéved.

De ne aggódj, nem fogok megválni tőled, mert tudom, hogy titkon néha aggódsz emiatt. Élvezem én az amatőr könyvesblogger szerepét, de most, értsd meg kérlek, elsősorban a tanulásra kell koncentrálnom, hiszen szűk 3 hónap és érettségi!!! Aztán, ha majd túlleszek az egész mizérián, ígérem, jövök majd gyakrabban, sőt, az is lehet, hogy egész gyakran!

Ugye nem haragszol rám túlságosan? Köszönöm. Mindjárt rittyentek egy statisztikázós bejegyzést (dr. Reid büszke lenne rám, tudom), de remélem, hamarosan jöhetek, és írhatok is, immár ténylegesen, a könyvekről és rólam.

Ölellek szeretettel: Dóri