Nem igazán úgy alakult a 2011. év vége, ahogyan terveztem, és ennek többek között te ittad meg a levét. Eltemetett a rengeteg tenni – és tanulnivaló, sokszor nem volt már energiám bejegyzéseket is gyártani, örültem, ha az olvasásra maradt egy kevés időm…
Olyan csúnyán nézel…tudom, tudom, minek mentegetőzöm, ha fontos lennél nekem, szakítottam volna rád időt. Elismerem, jogos, de csak részben. Elvégre, és ne haragudj meg, kérlek, de a blogolás nekem egy pihentető, magam szórakoztatására űzött hobbi, és ha nem ment, hát nem ment, nem akartam erőltetni, annak sem lett volna túl sok értelme, nemdebár?
Pedig ha tudnád, mennyi könyvet olvastam, amiről jó lett volna bejegyezni... az Interjú a vámpírral, Az ajtó, a Mellettem elférsz, a Gyémántfiú, A Mester és Margarita, az Anna Karenina, mind megérdemelték volna, hogy meséljek róla neked, meg annak a pár embernek, aki ide betéved.
De ne aggódj, nem fogok megválni tőled, mert tudom, hogy titkon néha aggódsz emiatt. Élvezem én az amatőr könyvesblogger szerepét, de most, értsd meg kérlek, elsősorban a tanulásra kell koncentrálnom, hiszen szűk 3 hónap és érettségi!!! Aztán, ha majd túlleszek az egész mizérián, ígérem, jövök majd gyakrabban, sőt, az is lehet, hogy egész gyakran!
Ugye nem haragszol rám túlságosan? Köszönöm. Mindjárt rittyentek egy statisztikázós bejegyzést (dr. Reid büszke lenne rám, tudom), de remélem, hamarosan jöhetek, és írhatok is, immár ténylegesen, a könyvekről és rólam.
Ölellek szeretettel: Dóri
