Az olvasás 7 hete - menetrend

A molyon megrendezett Az olvasás 7 hete esemény keretében a következő témák kifejtésére nyílik majd lehetősége a lelkes könyvesbloggernek. Bár szívesen írnék az összes témáról, mert szerintem mindegyik megérdemelné, mindenesetre a pirossal kiemeltekről már majdnem biztos, hogy lesz szó a blogban az elkövetekezendő 2 hónapban...már alig várom :)))

 I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!
II. hét (júl. 11-17.)
Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)
III. hét (júl. 18 – júl. 24.)
Mi alapján értékel egy könyvet? Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?
IV. hét (júl. 25 – 31.)
Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése
V. hét (aug. 1 – 7.)
Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben?
VI. hét (aug. 8 – 14.)
Klasszikusok kontra kortárs irodalom Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?
VII. hét (aug. 15 – 21.)
Olvasási szokások változása Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

Nos, öhm, mintha kicsit sok lenne a piros *fejvakar* De ha már egyszer egy ilyen esemény keretében alkalmam nyílik írni ezekről, ki is használom, méghozzá alaposan.
És íme, a logó, ami a blog oldalán is megtalálható, és minden ilyen témájú bejegyzés végén itt lesz. Olyan helyes az a kis kukac, nem? :)

Ki dönti el, hogy kik viseljenek csíkos pizsamát és kik uniformist?

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

Bruno átlagos német kisfiú, akinek az élete egy szempillantás alatt felfordul, amikor egy délután arra ér haza, hogy szép és elegáns házuk félig összecsomagolva – elköltöznek Berlinből. Bruno kénytelen otthagyni addigi (túlságosan is) kényelmes életét, a legjobb barátait, de továbbra is el kell viselnie a nővérét (aki egy Reménytelen Eset), és ráadásul, egy olyan helyen kell továbbélnie, aminek még a nevét sem tudja, hogyan kell kiejteni: Auz-vicc, mégis miféle hely ez? A kisfiú a szobája ablakából egy titokzatos helyre lát, egy magas kerítés mögött sok csíkos pizsamás embert és katonákat, pont olyanokat, mint az  édesapja. Brunonak sejtelme sincs, mi lehet ez, így aztán felfedezőútra indul a kerítés mentén, és a túloldalról megismer egy vele azonos korú kisfiút, Smuelt. A két gyerekkel két, egymással szöges ellentétben álló világ találkozik – és milyen remekül megértik egymást. De a kerítés mindvégig elválasztja őket, így aztán, mielőtt Bruno visszaköltözne Berlinbe, kieszelik az utolsó, nagy kalandjukat: Smuel szerez egy csíkos pizsamát Brunonak, hogy együtt játszhassanak végre és hogy megpróbálják megkeresni Smuel édesapját. És a két kisfiú eltűnik a kerítés túloldalán…

Amilyen rövidke ez a könyv, úgy üt elemi erővel. Mindaz a gyermeki naivitás, amin keresztül az író (nem mellesleg zseniálisan) láttatja ezt a borzalmas helyzetet és világot (soha nem fogom megérteni egyébként, hogy a Holokausztot hogyan lehet tagadni, de ez most mindegy is, csak ezzel a témával foglalkozva ez gyakran eszembe jut), ha ez lehetséges, még borzalmasabbá teszi a történetet. Onnantól, hogy Bruno először kinéz az ablakán és meglátja a tábort, végig rázott a hideg. És én, aki majdnem mindenen képes vagyok sírni, le sem tagadhatnám, hogy megkönnyeztem a végét, de rendesen.
Még egy mellékszál volt rám erős hatással, mégpedig Pavel, az orvos, aki zöldséget pucol a vacsorához. És akinek a munkáját le kell tagadni, amikor ellátja Bruno sérülését. No igen.

A filmmel pedig várok pár évet még egy kicsit, mert a történet valószínű még kísérteni fog egy ideig, főleg az a mondat, amit a post címéül választottam. Istenem, milyen döbbenetesen igaz.
10/10

A tények:

olvastam: 2011. május 27-29.

forrás: városi könyvtár, Szfvár

fordította: Szabó Mária

eredeti cím: The boy in the striped pyjamas

terjedelem: 172 oldal

Ciceró Könyvstúdió, 2007