2013. január 11., péntek

2012, a könyvek, no meg néha én is...

...mert a tavalyi évben ez a három összetevő csak különleges Nap-Hold együttállásokkor volt együtt megtalálható. Érettségi és felvételi, és egy egyetemi első félév. És magam sem éreztem, hogy mennyire keveset olvastam tavaly, amíg meg nem nyitottam az előbb a molyon a tavalyi olvasmányaimat...és meg kell mondjam, eléggé elkenődtem. 18 könyv?! 18?!?! És ebből kettő kémiakönyv?!

De mindegy, ezen utólag változtatni úgysem tudok, és így is tele volt pozitív olvasmányélményekkel a tavalyi év. Sőt, talán pont ezért: mivel sokkal kevesebb időm van, sokkal inkább megválogatom, hogy azt a keveset mire szánom, és így egyre kevesebb a mellényúlás is.

A tavaly januárt egy igazi klasszikussal kezdtem: Scarlett O'Harával, de főleg Rhett Butlerrel elfújtam a szelet, hogy aztán Lomb Katótól megtanuljak nyelveket tanulni, és kedvet kapjak a legkülönfélébb nyelvekhez és a tolmácsléthez. Felejthetetlen órákat töltöttem Tótékkal dobozolva, majd azután Vágó Mártától megismertem az ő Attilkáját. Daniel Glattauer két könyvön keresztül mutatta be a XXI. századi e-mail-szerelmet, ráadásul mindezt Bécsben - mi ez, ha nem személyre szabott?! Polcz Alaine-nel asszony voltam a fronton, rettegtem a horror királyának köszönhetően rettegtem Cujo-tól, de még jobban Villányi Attilától és az ő csodás kémiakönyveitől...de megérte, mert tényleg ötösöm lett kémiából :) Az éneklő folyó partján Halász-tam, aztán az év egyik legjobb élménye ért a szél árnyékában. Ezután magyar vizekre eveztem: kit és mit szerettem megint Polcz Alaine-nel, osztoztam Szabó Magda gyászában a Liber Mortis-t olvasva, majd kicsit megbántam, hogy időt szántam a Vérmacskára - ez volt ez év mellényúlása. Az imádott FMK mellett a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság lelkes tagja is lettem, az év végét pedig egy igazi csattanó színezte fehérre mint a tej, és pirosra, mint a vér...
 Óóó, és majdnem elfelejtettem: november óta bűnhődöm szegény Raszkolnyikovval, már nincs is sok hátra belőle, eddig kedvenc, ezek az oroszok hihetetlen figurák, de komolyan.

Azt nem sikerült számon tartani, hány kihívást buktam be, de talán jobb is így a lelkemnek. Ami a legfájóbb: a várólistacsökkentést bizony másodjára sem sikerült, olyannyira nem, hogy 2,5 könyvet sikerült róla elolvasni...így aztán ennek az idénre már nem láttam értelmét, ha úgysem sikerül, nem stresszelem magam ilyesmivel...idén, persze azért lesznek célok, de sikerül, ami sikerül - elkapott az utánam az özönvíz-hangulat :))

Tavaly én is indítottam kihívást, ami végülis az idei évben is tart még majd...és nem is gondoltam, hogy ilyen jó érzés értékeléseket olvasgatni és felpakolni a polcra, zöldíteni és plecsnit adni, de mégis az a legjobb, amikor valaki arról ír, hogy ennek köszönhetően ismerte éspervagy szerette meg Lucy Maud Montgomery-t és az ő több mint csodálatos világát - így aztán ez is határozottan a pozitív oldalra billenti mégis a tavalyi év mérlegét.

Az abszolút toplista (ennyiből mondjuk nem nehéz választani :)):
1. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
2. Polcz Alaine: Asszony a fronton
3. Alessandro D'Aviena: Fehér mint a tej, piros mint a vér

No de (természetesen a szerzőjével együtt) az év legeslegnagyobb kedvence, akivel és amivel a legtöbb időt volt szerencsém tölteni:

És a legmeredekebb, hogy ez tényleg jó könyv, majd ha rámjön az ötperc, tuti írok hozzá kedvcsinálót :))

Úgy érzem, több mint fölösleges lenne fogadkoznom az idei évre, hogy majd igyekszem több olvasást belesűríteni a napjaimba, és a blogba is rendszeresen fogok írni...mert úgy vettem észre, minél inkább fogadkozom, később annál kevésbé jön össze...tehát, egyelőre majd meglátjuk, mit hoz az idei év - én mindenesetre izgatottan várom :)








2012. november 3., szombat

Verselő #3

Mivel már időtlen idők óta nem volt ilyen, gondoltam itt az ideje a rendhagyásnak. Van ugyanis valaki, aki nem konkrétan költő, de az meg durva lealacsonyítás, hogy a művei csak "dalszövegek"...szerintem legalábbis. Holott hallottam már tőle, hogy szerinte ezek nem versek, de szerintem ez már túlzott szerénység :) A lényeg, hogy nekem ezek a sorok sokkal többet jelentenek puszta dalszövegeknél...és ha valaki idetévedve beleolvas, megtetszik neki és esetleg meg is hallgatja, én nagyon-nagyon boldog leszek :)
Aki ismer, az már az első sorok után biztosan tudta, kiről van szó: igen, 30y és Beck Zoli. Nehéz volt választanom, mert nagyon sok dalába vagyok nagyon szerelmes, szóval nem ígérem, hogy ez volt az utolsó, amit versként elhoztam:

Olyankor

olyankor lágy eső
olyankor más nincsen
olyankor ablakon
kopog csak és itt benn
ahogy a szív dobog
ritmusára annak
kopog az ablakon
ez nagyon nagy ablak

olyankor szabadság
olyankor szép minden
olyankor fiatal
olyankor ránc nincsen
olyankor élni csak
olyankor no halál
olyankor céloz és
olyankor betalál

olyankor utána
tudod ha vége van
az ágy oldalára
írod fel boldogan
én meg a szívembe
a belső falára
a neved arannyal
írom fel utána


2012. augusztus 19., vasárnap

Egy jó nagy ládányi zaj

Lehet, hogy az ünnep miatt, lehet hogy puszta véletlen, de a jövő héten egész sok olyan filmet láthatunk majd a tv-ben, ami legalább egy misét megér. Persze az is lehet, hogy csak nekem olyanok :))

augusztus 20.
Az utolsó mohikán  -  Viasat 3, 22:55
A James F. Cooper regényéből készült kalandos és egyben romantikus film még abban az időben játszódik, amikor Anglia és Franciaország egymás ellen háborúzott Amerikában. Az örökös háború megosztotta az indián törzseket, és arra kényszerítette őket, hogy állást foglaljanak valamelyik fél mellett. Sólyomszem, a mohikánok között nevelkedett sápadtarcú beleszeret egy angol tiszt lányába, Corába. A huron Maguának is szüksége van a lányra, hogy sakkba tudja tartani az angolokat. Sólyomszem (Daniel Day- Lewis), Csingacsguk, Unkasz, Alice és Cora (Madeleine Stowe) megkezdik véget nem érő menekülésüket.

A Noszty fiú esete Tóth Marival - DunaTV, 20:40
Noszty Feri váltót hamisít, ami bocsánatos bűn az ő köreiben. A család, hogy kifizesse az adóságot és a fiú becsületét megmentse, az egyetlen vagyonát teszi pénzzé. Vilmát, Feri húgát adják férjhez egy vagyonos emberhez. De Ferit ez már nem menti meg, le kell mondania tiszti rangjáról. Ugyan szolgabírói állást kap, de ez a jövedelem nem elégíti ki a fiatalember igényeit. Nem marad más hátra, mint egy jó házasság és a hatalmas hozomány. 
Mikszáth Kálmán regényének 1960-as feldolgozása, Mécs Károly és Petényi Ilona főszereplésével.

augusztus 22.
Anna Karenina  -  DunaTV, 21:2
Anna Karenina, a gyönyörű asszony, nagy tekintélyű férjével és kisfiával él a XIX. század végén Oroszországban. Egy rokonlátogatás alkalmával találkozik a fiatal, vonzó Vronszkij gróffal, és első látásra egymásba szeretnek. Bár tisztában vannak a következményekkel, szembefordulnak környezetükkel, és vállalják szerelmüket. Ám önpusztító szenvedélyük, a kor társadalmának vaskalapos erkölcsei megakadályozzák boldogságukat. A világirodalom egyik legszebb szerelmes történetének, Lev Tolsztoj világhírű regényének pazar kiállítású filmváltozata. 
Az 1997-es, Sophie Marceau-s változat.

augusztus 24.
Bridget Jones naplója - Film Mania, 21:05
"Hirtelen rádöbbentem, hogy ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz. Egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák. Vagy Glenn Close-zá változom a Végzetes vonzerőből. Így hát fontos elhatározásra jutottam. Annak érdekében, hogy jövőre ne végezzem ilyen trágya képpel, az Önsajnáló Rádió harmincon túliaknak szóló slágermúzeumát hallgatva, úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat Bridget Jonesról. A tejes igazságot. Egyes számú elhatározás: magától értetődően leadok tíz kilót. Kettes elhatározás: mindig bedobom az előző napi bugyit a szennyeskosárba. Ugyanilyen fontos, hogy találjak egy kedves, érzékeny barátot, akivel járhatok, és hogy ezentúl az alábbiak közül egyikkel se alakítsak ki romantikus kötődést: alkoholistákkal, munkaholistákkal, viszonyfóbokkal, nagyzolókkal, kukkolókkal, érzelmi fogyatékosokkal vagy perverzekkel. És főleg nem fantáziálok egy konkrét személyről, aki mindezeket megtestesíti. Sajnos ez a személy történetesen a főnököm. És azt gyanítom, hogy különféle, kissé igazságtalan okokból kifolyólag, ő sem fantáziál rólam." 
Helen Fielding regényéből, amit ugyan nem olvastam, de a filmet (mindkettőt) már vagy ezerszer láttam, tudom kívülről, és még mindig könnyesre tudom rajta röhögni magam :)

augusztus 25.
Trója  -  Rtl Klub, 19:30
Az ókori Hellászban az irodalom talán legismertebb szerelmespárja - Parisz, Trója hercege (Orlando Bloom) és Helené, a spártai hercegnő (Diane Kruger) - ártatlan találkozásából akkora háború robban ki, ami egy egész civilizáció végromlását fogja előidézni. Parisz elszereti és elrabolja Helenét férjétől, Meneláosz királytól (Brendan Gleeson), és ez nem maradhat megtorlás nélkül. És aki Meneláoszt sérti meg, az megsérti bátyját is, Mükéne hatalmas királyát, Agamemnónt (Brian Cox), aki azonnal hadba hívja a görög seregeket, hogy Trója ellen vonuljanak, visszaszerezzék Helenét és fivére becsületét. Agamemnónnak kapóra is jön ez az eset, hiszen végtelen kapzsiságában régóta feni a fogát Ilionra: ha elfoglalja Tróját, övé a teljes Égei-tenger, és megerősíti hatalmát máris óriási birodalma felett. Ilion, a fallal körülvett város, amit Priamosz király (Peter O'Toole) irányít és fia, a nagy Hektór herceg (Eric Bana) véd, olyan fellegvár, amit még soha egyetlen sereg sem tudott bevenni. Hogy Trója győz, vagy elbukik, az egyetlen ember döntésén múlik: sikerül-e megnyerni a háborúnak Akhilleuszt (Brad Pitt), az ókor leghatalmasabb és legtekintélyesebb hadvezérét? Akhilleusz öntörvényű, lázadó és a szóbeszéd szerint sebezhetetlen, nem hódol be senkinek és semminek, csak saját dicsőségéért harcol. Az örök hírnév iránti csillapíthatatlan étvágya veszi rá, hogy Trója alá vonuljon Agamemnón zászlaja alatt - de végül a szerelem lesz az, ami meghatározza sorsát. Két civilizáció fog összecsapni a becsületért és a hatalomért. Ezrek fognak elesni a dicsőségért vívott harcban. És egy egész nép fog eltűnni a föld színéről - a szerelemért. 
Homérosz szíves ajánlásával.

A gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége  -  Film+, 19:25
Frodó (Elijah Wood), az ifjú hobbit egy gyűrűt kap Bilbótól, amiről kiderül, hogy az Egy Gyűrű, mellyel a Sötétség Ura rabszolgasorba taszíthatja Középfölde népeit. Gandalf (Ian McKellen) Völgyzugolyba küldi Frodót, ahol a tündék legbölcsebb vezetője, Elrond dönt a gyűrű sorsáról. Nincs más lehetőség, a gyűrűt el kell pusztítani Mordorban, a Végzet-katlanban. A szabadnépek tanácsán megújul a Szövetség, és Gandalf vezetésével Frodó és társai, a dúnadán Aragorn (Viggo Mortensen), a tünde Legolas (Orlando Bloom), Gimli, a törp (John Rhys-Davies), és Boromir, az emberek képviseletében, nekivágnak a reménytelen küldetésnek. A jövő attól függ, hogyan alakul a szövetség sorsa.
Én itt önmegtartóztatok, mert olvasni szeretném előbb, és bár érdekel nagyon, hiába tűzik újra és újra műsorra, én bírom a srapát!

augusztus 26.
Millenium I - A tetovált lány  -  m1, 23:05
Negyven esztendővel ezelőtt, egy családi összejövetel alkalmával titokzatos körülmények között eltűnt Harriet Vanger. A lány testét sohasem találták meg. A nagybátyja, Henrik meg van győződve arról, hogy Harrietet meggyilkolták, és a tettest a Vanger-klán tagjai között kell keresni. Megbízza a lecsúszott gazdasági újságírót, Mikael Blomkvistet, hogy próbálja meg kideríteni, mi történt. A férfi nem várt segítőtársra akad a tetovált hacker lány, Lisbeth személyében. Minél mélyebbre ás a furcsa páros a múltban, annál sötétebb és veszélyesebb dolgok kerülnek felszínre.
Könyv formában még ehhez sem volt szerencsém, de alapvetően pozitív véleményeket olvastam róla, így merem ajánlani...ha mégsem, bocsánat!

Neveletlen hercegnő  -  Rtl Klub, 20:00
Mia (Anne Hathaway), mint a kamaszlányok általában, arról ábrándozik, hogy siker és csillogás veszi körül. Álma valóra válik, amikor egy nap meglátogatja sosem látott nagyanyja (Julie Andrews). A hölgy kicsit kilóg a San Franciscó-i környezetből: ugyanis ő Genovia királynője, és azért jött, hogy unokájának átadja a trónt. Míg a szigorú nagymama a királynőhöz méltó viselkedésre próbálja nevelni a makrancos kamaszlányt, Mia egyre kevésbé szeretne királynő lenni. Ahhoz ugyanis itt kéne hagynia barátnőjét, az iskolát, kedvenc Ford Mustangját és persze egy fiút, akivel kapcsolatban szintén titkos álmai vannak.
Nem egy agyongondolt alkotás, és ha jól emlékszem, a könyvön többet is nevettem, mint a filmváltozaton, de ettől függetlenül szeretem. Olyan igazi tinédzserlányoknak való, vicces-szerelmetes, férfiaktól távol tartandó.

Don Juan DeMarco - Duna TV, 19:30
Egy különös fiatalembert hoznak be a zárt osztályra, aki azt állítja magáról, hogy ő Don Juan (Johnny Depp), a világ leghírhedtebb szeretője, több mint ezer nő elcsábítója. A tapasztalt Dr. Micklernek (Marlon Brando) hat napja van, hogy bebizonyítsa, a fiú nem közveszélyes elmebeteg, csak önveszélyes álmodozó. Kezdetben kételkedve hallgatja páciense hihetetlen történeteit, ám idővel egyre inkább meggyőződik arról, hogy akár maga Don Juan is mondhatná a szerelem, a szenvedély és a romantika eme ragyogó meséit.
Johnny Depp. Nekem ennyi indoklás bőven elég :)

A dőlt betűs leírások forrása: port.hu


Verselő #2

Megígértem, hogy igyekszem a kortárs irodalomból is válogatni. Nos, ez még határozottan nem az a bejegyzés, de már kutakodom, becs'szó.

Ady Endre: Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
                                                                      (1904)

2012. augusztus 13., hétfő

Verselő #1

Jómúltkor partizánakció keretében gyártottunk keresztanyummal egy ütős kis verskiegészítős feladatlapot a fehérvári molyoknak, szegénykék alig tudták összekaparni az állukat a könyvtárasztalról. Ebből is látszik, hogy amikor az ember elhagyja az iskolapadot, a versek erősen háttérbe szorulnak az olvasmánylistán, főleg azok után, hogy az erőltetett belemagyarázós verselemzés még a kitartóbbak kedvét is elveheti a költeményolvasgatástól. Ezért aztán arra gondoltam, minden héten kiválasztok egy-egy verset, amit közzéteszek itt a blogon, így legalább én is olvasok minimum egy verset hetente - és hátha nem én leszek az egyetlen, aki elolvassa. Nyissunk egy klasszikkal (és kedvenccel, mert ez bizony szubjektív válogatás lesz, attól tartok), de ígérem, hogy alternatív irányba is kacsingatunk majd néha.

József Attila: Kész a leltár

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.
(1936. november-december)

2012. augusztus 12., vasárnap

Kit szerettem? Mit szerettem?




Polcz Alaine: Kit szerettem? Mit szerettem?


Ez a könyv inkább novelláskötet, mintsem regény, nincs igazán összefüggő története, inkább különféle emlékképek láncolata. Történetek a szülőföldről, Erdélyről, hihetetlen utazásokról Rómától Tunéziáig, de leginkább ismerősökről, barátokról, családtagokról - szerettekről. Azáltal, hogy gyakran a halált ábrázolja, valójában az életről ír. Lenyűgözőek voltak a Weöres Sándorról és Károlyi Amyról, és a Nemes Nagy Ágnesről szóló fejezetek, az irodalomkönyvekből ismert személyek megelevenedtek egy teljesen más, bensőséges síkon. De a legjobban mégis azt szerettem benne, amit nehéz megfogalmazni: az egész olyan mélyen megélt, átgondolt, talán szájbarágósnak tűnne, ha nem lenne ennyire igaz. Polcz Alaine rettentő hiteles, a sok mindent átélt ember egyáltalán nem okoskodó bölcsességével.
Annyi mindent már-már megdöbbentően igaznak éreztem, hogy egy halom idézetet ki tudnék jegyzetelni belőle. A legjobban talán ez fogott meg: "Szóval, Miklós. Ha akarom, ha nem, még mindig a ruháiban járok. Most a drapp kordbársony nadrágját hoztam rendbe. Kicsit becsíptem a derekát, hogy ne legyen olyan bő. Hosszabb ugyan a kelleténél, de nem baj. Otthon vagyok benne, akárcsak a pulóverjében. Pedig hiú vagyok. De mégis megfoghatatlanul, állandóan jelen van, pedig nem vagyok megkötve. Eszembe jut, hogy régen kinéztem az ablakon, mikor ment az úton, távolodott. És mondtam magamban: ott megy az életem fele. A nagyobbik fele." - Olyan gyönyörű.
Amikor befejeztem az olvasást, úgy éreztem, legszívesebben már most újrakezdeném - és most biztos meglátnék benne egy rakás olyan dolgot, ami előszörre elkerülte a figyelmem. Végül úgy döntöttem, azért még türtőztetem magam egy kicsit. De egyértelműen újraolvasós-kívánságlistás lett. (Mint mostanában annyi minden...szerencsés kézzel válogatok az utóbbi időben. És most, hogy ezt leírtam, biztos jön egy szériányi rettenet.)
Két könyv után kijelenthetem, hogy Polcz Alaine az új kedvenc írónőm? Rendben, három a magyar igazság, de nem hinném, hogy ezek után csalódást tudna okozni. A címbéli kérdésre válaszolva: Polcz Alaine-t és azt, amire az írásai felnyitották a szemem, nagyon szerettem.

PS: Ahogy P.A. a hivatásáról, a Hospice-mozgalomról ír, hihetetlen inspiráló. Úgyhogy (bár ennek sajnos nagyon személyes vonatkozása is van) megfogalmazódott bennem, hogy egy ideig ezzel is foglalkoznék majd. 

PS2: A Jelenkor Kiadó (Pécs <3 :)) kiadásában olvastam, bár nem tudom, van-e neki másik, de szerintem ez a borító amellett, hogy nem túl szép, egyáltalán nem illik a könyvhöz és a mondanivalójához. Persze nem is a borító a lényeg, de ha valaki esetleg az alapján tesz le az elolvasásáról, szegényebb lesz egy remek olvasmányélménnyel.

2012. augusztus 11., szombat

A szél árnyékában



Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Egy nyári hajnalon az özvegy barcelonai könyvkereskedő, Sempere titokzatos helyre viszi kisfiát, Danielt: az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Az első látogatóknak járó privilégium, hogy az itt lakó feledésbe merült művekből örökbe fogadjanak egyet, hogy ezáltal azemebriség ne feledkezzen el róluk végleg. A választás Daniel esetében sorsszerű: mintha a könyv fogadná örökbe őt, és nem fordítva. A kisfiút rabul ejti a soha nem hallott író soha nem hallott műve, ezért kutatni kezd Julián Carax után. Az író könyveinek azonban sokkal nagyobb hatalmuk van, mint ahogy azt Daniel gondolta: egy összeégett arcú, félelmetes figura Carax regényeit kutatja, és egytől egyig elégeti a fellelt példányokat. Danielre pedig nem csak az ördögi alak jelent veszélyt, de egy tragikus életút döntő sorsfordulói és az ott elkövetett végzetes hibák megismétlődése is fenyegeti...
Erről a regényről nem is nagyon lehet ajánlást írni, ezt átélni kell. Azt, hogy néha szó szerint tényleg lehetetlen letenni, mert az embert beszippantja ez a barcelonai mesevilág, tele különlegesebbnél különlegesebb személyekkel, akik között már-már kibogozhatatlan kapcsolat fűződik. És miközben a titokzatos összefonódásokra fény derül, az olvasó (majdhogynem észrevétlenül) gazdagabb lesz hihetetlen mély gondolatokkal és az igazságokkal a szoros barátságokat, még szorosabb szerelmeket, az alkotást és a könyvek iránti szeretetet illetően.
Imádtam a Grecsó Krisztián Mellettem elférszében már olvasott sorsismétlődéses vonalat, ami már ott is tetszett, de itt sokkal ütősebb volt. A nyelvezete boncolgathatóan, néha hangos olvasást igénylően lírai és gyönyörű, ami azért jócskán betudható a fordító munkájának is - Vajdics Anikó, köszönet ezért.
Úgyhogy ezek után áldom az eszem, hogy még jómúltkor pofátlanul akciósan megvettem a bookline-on, igaz, a "csúnyácska" zöld borítós Ulpiusost...annyiban azért a kiadó orrára koppintanék, elhiszem, hogy nincs olyan jó korrektoruk, mint Nuria Monfort, de megengedhetetlenül sok elgépelés maradt benne, amik hál' Istennek apró hibák ahhoz, hogy megtörjék a könyv idilljét, de bosszantó apróságok.
Hiába próbálom előtúrni a legkifejezőbb superlativusaimat, semmi olyat nem találok, amivel meg tudnám ragadni a lényegét. Egy a lényeg: olvassátok! Szerintem csak ekkor jöhet rá az ember, mennyire varázslatos...
Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy jófajta rendező mit tudna kezdeni a filmrevitelével, nem nagyon hallottam róla hogy készülne, bár tartok tőle, hogy csalódást okozna, ilyen érzéseket nehéz visszaadni a vásznon, de ki tudja, lehet valami orbitálisan jó dolog sülne ki belőle.
Ó, a leírásai egyébként olyan hatásosak, hogy most elkezdtem Barcelonába vágyni. Nem tudom, csak rám van-e ilyen hatással, de szerintem veszélyesen lelkesítő dolog ez, kérem! :) Nekem egyáltalán nem volt hatásvadász és megcsinált, 10/10-es és újraolvasásra termett annál inkább.