Spirit Bliss: Árnyékvilág
Bár alapvetően vonzódom a Twilight-tal kapcsolatos dolgokhoz, több ilyen témájú fanfiction-höz is volt már szerencsém, de Spirit Bliss írásai eddig elkerültek, mígnem aztán valamelyik nap az egyik osztálytársam kezében megláttam, és mivel még aznap elolvasta, azon nyomban kölcsön is adta. Vörös pöttyösben én még nem csalódtam (olyan nagyot), úgyhogy lelkesen vágtam bele az újabba.
A történet Adam Swansonról, a fiatal és hirtelen befutott színészről szól, aki egy fogadáson találkozik Camillával, egy festőlánnyal, aki a legtöbb nőnemű élőlénnyel ellentétben nem elvakult rajongással viseltetik Adam iránt. Alakulófélben lévő románcukat viszont megzavarja mind az Adam-et övező hisztéria, mind egy őt zaklató őrült rajongó, aki rajongása tárgyáért akár gyilkolni is képes...a vége viszont az abszolút, tökéletes, cukormázas happy end, mi más is lehetne :)
A történet klisék sorozata, ez már az ajánlóból kiderül, és körülbelül a negyedétől biztosan tudod, ki lesz a hunyó, valahogy mégis olvastatja magát. Bár nem szépirodalmi, a stílusa mégis gördülékeny, a szereplők szerethetők...kivéve talán Adam. Az író nem is titkolja, hogy a főhősét egy az egyben Robert Pattinson eddigi élete ihlette (sőt, a zárójelenetben maga Rob is megjelenik), ami nem is feltétlenül baj, de attól még lehetett volna legalább egy kicsit más...mert a kékesszürke szem és a folyamatos hajturkálás mintha túlzottan is ismerős lenne...
Spirit Bliss könyve párnapos, egyszeri kikapcsolódásnak remek, viszont nem venném egy kategóriába a szépirodalmi könyvekkel, sem a témát, sem a nyelvezetet tekintve, ami bár olvasmányos, mégis vannak benne olyan megbicsakló, "döcögős" mondatok, amit ebben az esetben nem róhatok fel a hanyag fordítónak sem. A romantika romantikus, talán túlzottan is az, de még mielőtt zavaróan cukormázba csapna át, történik valami tragikus is. Bár végig tudod, ki lesz a "gonosz", az utolsó harmadban azért még érnek váratlan fordulatok, amit értékelek, egyedül a végét érzem összecsapottnak és az a fajta túlcsordulás már az én romantikus lelkületemnek is sok :)
Kikapcsolt, megnevettetett, nem kellett rajta gondolkodni, és a Vörös pöttyös könyveknek az én szememben ez is az első számú küldetésük.
Számosítva 7/10-re értékelném, középkategóriás modell, nem szeretném hetente lekapni a polcról, viszont az íróját megjegyzem, mivel szerintem tudna ennél még jobbat is, azt pedig kíváncsian várom majd (csak ne Árnyékvilág 2. legyen, könyörgöm!!!!).
A tények:
olvastam: 2010. január 18. - január 20.
forrás: osztálytárs kezéből kinézve - nagyon meggyőző tudok lenni, ha könyvről van szó :)
terjedelem: 349 oldal (az olvasói véleményeket túlzott elfogultságuk miatt nem bírtam végigolvasni, így azt nem számolom bele, én kérek elnézést)
Könyvmolyképző Kiadó, 2010
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése