Lisa Jewell: Vince és Joy
Vince Mellon és Joy Downer szerencsés és szerencsétlen emberek egyszerre: egy kamaszkori nyaraláson találnak egymásra, és hihetetlen lelki kapocs alakul ki közöttük. De egy csúnya családi ügy miatt elszakadnak egymástól, és sok éven át nem is tudnak a másikról. De mindkettejükben ott motoszkál a gondolat: mi lehet Vele...?
Egyikük élete sem úgy alakul, ahogy tervezték: Joy mindennapjait egy rossz házasság keseríti meg egy férfival, akit sosem szeretett, Vince pedig hiába alapít családot, ez sem hozza meg a boldogságot. Nem tudják elfelejteni egymást, hiszen mintha a sors is azt akarná sugallni, hogy ők ketten összetartoznak. És végül, 500 oldalnyi viszontagság után sejthető, hogy Vince és Joy végre újra egymásra találnak.
Ez a regény engem nagyon felidegesített. Az elején magával ragadott a szerelem, hogy aztán a mű közepén a padlóra küldjön. És nem tudtam együttérezni sem Joy-jal, aki képes volt hozzámenni egy férfihoz, akit nem szeretett, és éveken keresztül volt hajlandó tűrni neki, Vince-szel szintén nem, hiszen nem tud kitörni a saját hétköznapiságból, nem látja, hogy a felesége megcsalja.
A főszereplők csak hosszú idő és szenvedés árán tudnak kitörni a saját kelepcéjükből, hogy végre folytathassák azt, ami azon a régi nyaraláson elkezdődött. De ezt soha nem tudjuk meg, mivel az írónő a gyönyörű végkifejlettől "menti meg" az olvasóját: Vince becsenget Joy ajtaján, és vége. Nagy kár.
Lehet, hogy az élet ilyen, hogy elsodródunk egymástól, hogy sokáig élünk boldogtalanul, reményvesztetten, hogy nem tudjuk áttörni a saját korlátainkat. És tudom, hogy nagyon szentimentális, de én egy romantikus regénytől másféle romantikát várnék.
Valószínűleg rosszkor talált meg, egyszerűen nem tudtam értékelni, még akkor sem, ha az igazi mondanivalóját értem. Értem én, csak fel nem foghatom.
Vince Mellon és Joy Downer szerencsés és szerencsétlen emberek egyszerre: egy kamaszkori nyaraláson találnak egymásra, és hihetetlen lelki kapocs alakul ki közöttük. De egy csúnya családi ügy miatt elszakadnak egymástól, és sok éven át nem is tudnak a másikról. De mindkettejükben ott motoszkál a gondolat: mi lehet Vele...?
Egyikük élete sem úgy alakul, ahogy tervezték: Joy mindennapjait egy rossz házasság keseríti meg egy férfival, akit sosem szeretett, Vince pedig hiába alapít családot, ez sem hozza meg a boldogságot. Nem tudják elfelejteni egymást, hiszen mintha a sors is azt akarná sugallni, hogy ők ketten összetartoznak. És végül, 500 oldalnyi viszontagság után sejthető, hogy Vince és Joy végre újra egymásra találnak.
Ez a regény engem nagyon felidegesített. Az elején magával ragadott a szerelem, hogy aztán a mű közepén a padlóra küldjön. És nem tudtam együttérezni sem Joy-jal, aki képes volt hozzámenni egy férfihoz, akit nem szeretett, és éveken keresztül volt hajlandó tűrni neki, Vince-szel szintén nem, hiszen nem tud kitörni a saját hétköznapiságból, nem látja, hogy a felesége megcsalja.
A főszereplők csak hosszú idő és szenvedés árán tudnak kitörni a saját kelepcéjükből, hogy végre folytathassák azt, ami azon a régi nyaraláson elkezdődött. De ezt soha nem tudjuk meg, mivel az írónő a gyönyörű végkifejlettől "menti meg" az olvasóját: Vince becsenget Joy ajtaján, és vége. Nagy kár.
Lehet, hogy az élet ilyen, hogy elsodródunk egymástól, hogy sokáig élünk boldogtalanul, reményvesztetten, hogy nem tudjuk áttörni a saját korlátainkat. És tudom, hogy nagyon szentimentális, de én egy romantikus regénytől másféle romantikát várnék.
Valószínűleg rosszkor talált meg, egyszerűen nem tudtam értékelni, még akkor sem, ha az igazi mondanivalóját értem. Értem én, csak fel nem foghatom.
6/10, ez most bizony nem "jött át".
A tények:
olvastam: 2011. január 20. - február 9.
forrás: városi könyvtár, Szfvár
eredeti cím: Vince and Joy
fordította: Vágó Anikó
terjedelem: 541 oldal
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009
A tények:
olvastam: 2011. január 20. - február 9.
forrás: városi könyvtár, Szfvár
eredeti cím: Vince and Joy
fordította: Vágó Anikó
terjedelem: 541 oldal
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése