Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
Régóta szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, az egyik (ha talán nem A) legjobb életrajzát az általam leginkább tisztelt, sőt, szeretett történelmi személynek. Amikor enyhe sikítórohamot kaptam, meglátva a könyvtári polcon, majd (finoman szólva) lecsaptam rá, Brigi, aki még mindig a kedvenc könyvtárosom, az iránt érdeklődött, mégis miért szeretem ennyire. És ez egy nagyon jogos kérdés, én is sokszor kerestem már rá a választ. Egyszerűen megmagyarázhatatlanul vonz a személye, egészen régóta. Talán a musicalszerelem erősítette fel igazán, az Elisabeth-et (ami máig nagy kedvencem, főleg németül, aki nem kap sikítófrászt a kedvenc nyelvemtől, hallgassa meg, megéri: Ich gehör nur mir ) hallgatva kezdtem el magával a tényszerű, történelmi alakkal foglalkozni. De minél tovább kutat az ember lánya, egy idő után rájön: száraz tényekből van a legkevesebb. Helyette itt egy titokzatos asszony legendákkal övezett alakja, akiről mindenki tud egy keveset, gyakran közel nem az igazságot, de van, hogy két megbízható forrásnak tér el szögesen a véleménye. És Erzsébetnek, az "angyali Sisinek" talán ez is volt a célja: hogy senki ne ismerje igazán...
De ott tartottam, hogy miért is szeretem és tisztelem őt ennyire. Nem a magyarbarátsága miatt - aki ismer, tudja, aki nem, annak itt most halkan megsúgom: nem vagyok túl nagy hazafi, de azért ne kövezzetek meg, köszönöm. Nem is a legendás, leírhatatlan, világhírű szépsége miatt, bár tény és való, egy egész kicsit irigylem érte, de azt hiszem tett ő azért annyit (ha a tornáira vagy a diétákra gondolunk), hogy igazán megérdemelte. Nem, én azért tisztelem mélységesen, amiért életében annyian megvetették: hiába volt császárné és királyné, lett volna egy rakás reprezentatív kötelessége, udvari nyűgjei, ő nem adta fel saját magát, az egyéniségét. Önmegvalósítás a XIX. században, amikor még pontosan a behódolás volt a divat. Tisztelem, mert hiába követelték tőle az ellenkezőjét, ő küzdött mindezek ellen, mert önmaga lenni.
E könyv különlegessége, hogy először közli és értelmezi a császárné költői hagyatékát, sőt, a fejezetek gyakran ezen versek elemzéseire épülnek. Ezek valóban nem költői remekművek, inkább csak Heine - utánérzések, de van köztük egy-egy szerintem különösen jól sikerült darab is.
Brigitte Hamann műveit azért is érdemes olvasni, mert nem köntörfalaz, ugyanúgy leírja a negatív kritikát, a rossz tulajdonságokat és döntéseket, mint a jókat, teljesen objektívvá téve ezzel a könyvét. Én viszont vállalom, hogy nekem ez nem megy: a közel 6 éve tartó Sisi - kultuszom nem engedi meg, hogy objektív maradjak :) Persze, tisztában vagyok a hibáival, a makacs önzésével, ahogyan elhanyagolta a nagyobb gyerekeit...de mégis, kinek nincsenek hibái? Én ezek ellenére is nagyon tisztelem őt, a végletekig, még ha pontosan megmagyarázni nem is vagyok képes, miért... Egyszerűen csak mindenkinek szüksége van egy példaképre, és azt hiszem, azért annyira nem választottam rosszul.
10/10 és kedvenc, jajjjj, javíthatatlan vagyok :)))
És mindenkinek csak ajánlani tudom: aki keveset tud róla, annak azért, hogy megszeresse, aki sokat, annak pedig azért, mert tud újat mondani - mutatni.
A tények:
De ott tartottam, hogy miért is szeretem és tisztelem őt ennyire. Nem a magyarbarátsága miatt - aki ismer, tudja, aki nem, annak itt most halkan megsúgom: nem vagyok túl nagy hazafi, de azért ne kövezzetek meg, köszönöm. Nem is a legendás, leírhatatlan, világhírű szépsége miatt, bár tény és való, egy egész kicsit irigylem érte, de azt hiszem tett ő azért annyit (ha a tornáira vagy a diétákra gondolunk), hogy igazán megérdemelte. Nem, én azért tisztelem mélységesen, amiért életében annyian megvetették: hiába volt császárné és királyné, lett volna egy rakás reprezentatív kötelessége, udvari nyűgjei, ő nem adta fel saját magát, az egyéniségét. Önmegvalósítás a XIX. században, amikor még pontosan a behódolás volt a divat. Tisztelem, mert hiába követelték tőle az ellenkezőjét, ő küzdött mindezek ellen, mert önmaga lenni.
E könyv különlegessége, hogy először közli és értelmezi a császárné költői hagyatékát, sőt, a fejezetek gyakran ezen versek elemzéseire épülnek. Ezek valóban nem költői remekművek, inkább csak Heine - utánérzések, de van köztük egy-egy szerintem különösen jól sikerült darab is.
Brigitte Hamann műveit azért is érdemes olvasni, mert nem köntörfalaz, ugyanúgy leírja a negatív kritikát, a rossz tulajdonságokat és döntéseket, mint a jókat, teljesen objektívvá téve ezzel a könyvét. Én viszont vállalom, hogy nekem ez nem megy: a közel 6 éve tartó Sisi - kultuszom nem engedi meg, hogy objektív maradjak :) Persze, tisztában vagyok a hibáival, a makacs önzésével, ahogyan elhanyagolta a nagyobb gyerekeit...de mégis, kinek nincsenek hibái? Én ezek ellenére is nagyon tisztelem őt, a végletekig, még ha pontosan megmagyarázni nem is vagyok képes, miért... Egyszerűen csak mindenkinek szüksége van egy példaképre, és azt hiszem, azért annyira nem választottam rosszul.
10/10 és kedvenc, jajjjj, javíthatatlan vagyok :)))
És mindenkinek csak ajánlani tudom: aki keveset tud róla, annak azért, hogy megszeresse, aki sokat, annak pedig azért, mert tud újat mondani - mutatni.
A tények:
olvastam: 2011. május 15. - július 3. (a lassúság oka, hogy jegyzeteltem kifelé a verseket :))
forrás: VOKE könyvtár, Szfvár
fordította: Kajtár Mária (a verseket Tandori Dezső)
eredeti cím: Elisabeth - Kaiserin wider Willen
forrás: VOKE könyvtár, Szfvár
fordította: Kajtár Mária (a verseket Tandori Dezső)
eredeti cím: Elisabeth - Kaiserin wider Willen
terjedelem: 605 oldal (forrásjegyzékkel 660)
Árkádia, 1988
Árkádia, 1988
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése