Miből lesz a molybogár? :)

Első könyvélmények
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?

 
Réges régen, egy messzi, messzi galaxisban...voltam középsős az óvodában, és ekkor ment a tévében a Szerencsekerék is. Ez két egymástól teljesen független és lényegtelen információnak tűnhet, pedig én ennek, valamint a szüleim türelmének köszönhetem, hogy megtanultam olvasni. A műsorban ugyanis (gondolom, többen emlékeztek rá, én csak a családi anekdotákból tudom :)) csak a mássalhangzókat lehetett választani, így a magánhangzók rejtelmeinek felderítéséhez bizony szülői segítségre volt szükségem. Úgyhogy ezúton is köszönöm Anyunak és Apunak, egyrészt hogy ők is sokat olvastak és olvasnak, ezzel is példát mutatva, másrészt hogy nem unták, vagy ha unták is, mindig válaszoltak az ilyesmi kérdéseimre: "Anyuuuu, ez milyen betű???"
Így aztán az első könyvélményeim a sok képes, kevés szöveges mesekönyvek voltak, például a Szépség és a szörnyeteg, valamint a Csipkerózsika Disney-képeskönyvben, vagy a Micimackó aranykönyve, ami majdnemfelnőtt szemmel nézve is aranyos egy könyv, imádom, amikor Micimackó beszorul Nyuszi odújának a bejáratába, és nem tudják kiszedni :) Ekkortájt volt még nagy élmény Döbrentey Ildikó Égbőlpottyant új mesék című könyve és az Álomba ringató mesék, amiből Anyával megszámlálhatatlanul sokszor olvastuk el a kis gyufaáruslány történetét.
Az olvasás és a könyvek szeretete tehát nagyon hamar része lett az életemnek. Szinte minden születés - és névnapomra, karácsonyra és a kitűnő bizonyítványért könyvet kértem - és kaptam is, a szüleimtől, a világ legklasszabb keresztanyukájától és a nagymamáktól. És ez ma sincsen másképp :)
Az utolsó évem az oviban így kissé rendhagyóra sikerült: az óvónéniket tehermentesítendő gyakran én olvastam fel mesét a többieknek - azért ezt most szívesen megnézném kívülről, vajon milyen látvány lehetett :) Meg is kaptam ajándékba azt a mesekönyvet, ami leggyakrabban volt porondon, amikor elballagtam az oviból.
Az iskolába kerüléssel pedig az olvasmányaim is komolyodni kezdtek. Az ebben az időben olvasott könyveket máig nagy élményekként őrzöm, ilyen például a Négyszögletű Kerek Erdő, amit a keresztanyukámtól kaptam, fájdalomdíjul a mandulaműtétem után, A padlásszoba kis hercegnője (Apa néha még most is így hív XD), Az égigérő fű és az eredeti, Milne-féle Micimackó (pedig akkor még nem értékeltem ennyire a Karinthy-fordítást sem). És van, amit azóta nem "hevertem ki", nem tudom őket megunni, mert ahogy telik az idő, mindig találok bennük újdonságot: L. M. Montgomery Anne-sorozata vagy Szabó Magda Abigélje örök szerelem :)
Ami még fontos szerepet játszik könyvmolyságom történetében, az a könyvtár. Életem első könyvtári élményére tisztán emlékszem: annak az alföldi kisvárosnak a művelődési házában volt (vagyis még most is van, ha jól tudom) a városi könyvtár, ahová néptáncolni jártam. A beiratkozáskor egy könyvet vettem ki, az fogott meg benne, hogy egy druszám, egy Dóra volt a címszereplője. Ha agyonütnének, sem tudnám megmondani, miről szólt, de egy éjszaka alatt elolvastam, aztán másnap a könyvtáros néni nem akarta elhinni, hogy elolvastam, pedig tényleg :) Kicsit utána kellett molyolnom, de majdnem biztos vagyok benne, hogy a Dóra a kastélyban című könyv volt az. És aztán, ahogy az olvasás esetében is, a könyvtárazással is elkapott a gépszíj. Volt egy poszter az ágyaim fölött, Garfield-os, és az volt rajta: "Falom a könyveket" - csak amíg Garfield szó szerint, én képletesen faltam. Sajnos a többszöri költözés után elszakadt, sajnálom, hogy ma már nincs meg :(

Ez hát az én mollyá válásom hiteles és igaz története, első kézből. Biztosra veszem, hogy ezek nélkül az élmények nélkül ma sokkal kevesebb lennék, hiszen ez életem legjelentősebb és egyben legkedvesebb hobbija: a nagybetűs Olvasás.