Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Egy nyári hajnalon az özvegy barcelonai könyvkereskedő, Sempere titokzatos helyre viszi kisfiát, Danielt: az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Az első látogatóknak járó privilégium, hogy az itt lakó feledésbe merült művekből örökbe fogadjanak egyet, hogy ezáltal azemebriség ne feledkezzen el róluk végleg. A választás Daniel esetében sorsszerű: mintha a könyv fogadná örökbe őt, és nem fordítva. A kisfiút rabul ejti a soha nem hallott író soha nem hallott műve, ezért kutatni kezd Julián Carax után. Az író könyveinek azonban sokkal nagyobb hatalmuk van, mint ahogy azt Daniel gondolta: egy összeégett arcú, félelmetes figura Carax regényeit kutatja, és egytől egyig elégeti a fellelt példányokat. Danielre pedig nem csak az ördögi alak jelent veszélyt, de egy tragikus életút döntő sorsfordulói és az ott elkövetett végzetes hibák megismétlődése is fenyegeti...
Erről a regényről nem is nagyon lehet ajánlást írni, ezt átélni kell. Azt, hogy néha szó szerint tényleg lehetetlen letenni, mert az embert beszippantja ez a barcelonai mesevilág, tele különlegesebbnél különlegesebb személyekkel, akik között már-már kibogozhatatlan kapcsolat fűződik. És miközben a titokzatos összefonódásokra fény derül, az olvasó (majdhogynem észrevétlenül) gazdagabb lesz hihetetlen mély gondolatokkal és az igazságokkal a szoros barátságokat, még szorosabb szerelmeket, az alkotást és a könyvek iránti szeretetet illetően.
Imádtam a Grecsó Krisztián Mellettem elférszében már olvasott sorsismétlődéses vonalat, ami már ott is tetszett, de itt sokkal ütősebb volt. A nyelvezete boncolgathatóan, néha hangos olvasást igénylően lírai és gyönyörű, ami azért jócskán betudható a fordító munkájának is - Vajdics Anikó, köszönet ezért.
Úgyhogy ezek után áldom az eszem, hogy még jómúltkor pofátlanul akciósan megvettem a bookline-on, igaz, a "csúnyácska" zöld borítós Ulpiusost...annyiban azért a kiadó orrára koppintanék, elhiszem, hogy nincs olyan jó korrektoruk, mint Nuria Monfort, de megengedhetetlenül sok elgépelés maradt benne, amik hál' Istennek apró hibák ahhoz, hogy megtörjék a könyv idilljét, de bosszantó apróságok.
Hiába próbálom előtúrni a legkifejezőbb superlativusaimat, semmi olyat nem találok, amivel meg tudnám ragadni a lényegét. Egy a lényeg: olvassátok! Szerintem csak ekkor jöhet rá az ember, mennyire varázslatos...
Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy jófajta rendező mit tudna kezdeni a filmrevitelével, nem nagyon hallottam róla hogy készülne, bár tartok tőle, hogy csalódást okozna, ilyen érzéseket nehéz visszaadni a vásznon, de ki tudja, lehet valami orbitálisan jó dolog sülne ki belőle.
Ó, a leírásai egyébként olyan hatásosak, hogy most elkezdtem Barcelonába vágyni. Nem tudom, csak rám van-e ilyen hatással, de szerintem veszélyesen lelkesítő dolog ez, kérem! :) Nekem egyáltalán nem volt hatásvadász és megcsinált, 10/10-es és újraolvasásra termett annál inkább.
Erről a regényről nem is nagyon lehet ajánlást írni, ezt átélni kell. Azt, hogy néha szó szerint tényleg lehetetlen letenni, mert az embert beszippantja ez a barcelonai mesevilág, tele különlegesebbnél különlegesebb személyekkel, akik között már-már kibogozhatatlan kapcsolat fűződik. És miközben a titokzatos összefonódásokra fény derül, az olvasó (majdhogynem észrevétlenül) gazdagabb lesz hihetetlen mély gondolatokkal és az igazságokkal a szoros barátságokat, még szorosabb szerelmeket, az alkotást és a könyvek iránti szeretetet illetően.
Imádtam a Grecsó Krisztián Mellettem elférszében már olvasott sorsismétlődéses vonalat, ami már ott is tetszett, de itt sokkal ütősebb volt. A nyelvezete boncolgathatóan, néha hangos olvasást igénylően lírai és gyönyörű, ami azért jócskán betudható a fordító munkájának is - Vajdics Anikó, köszönet ezért.
Úgyhogy ezek után áldom az eszem, hogy még jómúltkor pofátlanul akciósan megvettem a bookline-on, igaz, a "csúnyácska" zöld borítós Ulpiusost...annyiban azért a kiadó orrára koppintanék, elhiszem, hogy nincs olyan jó korrektoruk, mint Nuria Monfort, de megengedhetetlenül sok elgépelés maradt benne, amik hál' Istennek apró hibák ahhoz, hogy megtörjék a könyv idilljét, de bosszantó apróságok.
Hiába próbálom előtúrni a legkifejezőbb superlativusaimat, semmi olyat nem találok, amivel meg tudnám ragadni a lényegét. Egy a lényeg: olvassátok! Szerintem csak ekkor jöhet rá az ember, mennyire varázslatos...
Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy jófajta rendező mit tudna kezdeni a filmrevitelével, nem nagyon hallottam róla hogy készülne, bár tartok tőle, hogy csalódást okozna, ilyen érzéseket nehéz visszaadni a vásznon, de ki tudja, lehet valami orbitálisan jó dolog sülne ki belőle.
Ó, a leírásai egyébként olyan hatásosak, hogy most elkezdtem Barcelonába vágyni. Nem tudom, csak rám van-e ilyen hatással, de szerintem veszélyesen lelkesítő dolog ez, kérem! :) Nekem egyáltalán nem volt hatásvadász és megcsinált, 10/10-es és újraolvasásra termett annál inkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése