2013. január 11., péntek

2012, a könyvek, no meg néha én is...

...mert a tavalyi évben ez a három összetevő csak különleges Nap-Hold együttállásokkor volt együtt megtalálható. Érettségi és felvételi, és egy egyetemi első félév. És magam sem éreztem, hogy mennyire keveset olvastam tavaly, amíg meg nem nyitottam az előbb a molyon a tavalyi olvasmányaimat...és meg kell mondjam, eléggé elkenődtem. 18 könyv?! 18?!?! És ebből kettő kémiakönyv?!

De mindegy, ezen utólag változtatni úgysem tudok, és így is tele volt pozitív olvasmányélményekkel a tavalyi év. Sőt, talán pont ezért: mivel sokkal kevesebb időm van, sokkal inkább megválogatom, hogy azt a keveset mire szánom, és így egyre kevesebb a mellényúlás is.

A tavaly januárt egy igazi klasszikussal kezdtem: Scarlett O'Harával, de főleg Rhett Butlerrel elfújtam a szelet, hogy aztán Lomb Katótól megtanuljak nyelveket tanulni, és kedvet kapjak a legkülönfélébb nyelvekhez és a tolmácsléthez. Felejthetetlen órákat töltöttem Tótékkal dobozolva, majd azután Vágó Mártától megismertem az ő Attilkáját. Daniel Glattauer két könyvön keresztül mutatta be a XXI. századi e-mail-szerelmet, ráadásul mindezt Bécsben - mi ez, ha nem személyre szabott?! Polcz Alaine-nel asszony voltam a fronton, rettegtem a horror királyának köszönhetően rettegtem Cujo-tól, de még jobban Villányi Attilától és az ő csodás kémiakönyveitől...de megérte, mert tényleg ötösöm lett kémiából :) Az éneklő folyó partján Halász-tam, aztán az év egyik legjobb élménye ért a szél árnyékában. Ezután magyar vizekre eveztem: kit és mit szerettem megint Polcz Alaine-nel, osztoztam Szabó Magda gyászában a Liber Mortis-t olvasva, majd kicsit megbántam, hogy időt szántam a Vérmacskára - ez volt ez év mellényúlása. Az imádott FMK mellett a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság lelkes tagja is lettem, az év végét pedig egy igazi csattanó színezte fehérre mint a tej, és pirosra, mint a vér...
 Óóó, és majdnem elfelejtettem: november óta bűnhődöm szegény Raszkolnyikovval, már nincs is sok hátra belőle, eddig kedvenc, ezek az oroszok hihetetlen figurák, de komolyan.

Azt nem sikerült számon tartani, hány kihívást buktam be, de talán jobb is így a lelkemnek. Ami a legfájóbb: a várólistacsökkentést bizony másodjára sem sikerült, olyannyira nem, hogy 2,5 könyvet sikerült róla elolvasni...így aztán ennek az idénre már nem láttam értelmét, ha úgysem sikerül, nem stresszelem magam ilyesmivel...idén, persze azért lesznek célok, de sikerül, ami sikerül - elkapott az utánam az özönvíz-hangulat :))

Tavaly én is indítottam kihívást, ami végülis az idei évben is tart még majd...és nem is gondoltam, hogy ilyen jó érzés értékeléseket olvasgatni és felpakolni a polcra, zöldíteni és plecsnit adni, de mégis az a legjobb, amikor valaki arról ír, hogy ennek köszönhetően ismerte éspervagy szerette meg Lucy Maud Montgomery-t és az ő több mint csodálatos világát - így aztán ez is határozottan a pozitív oldalra billenti mégis a tavalyi év mérlegét.

Az abszolút toplista (ennyiből mondjuk nem nehéz választani :)):
1. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
2. Polcz Alaine: Asszony a fronton
3. Alessandro D'Aviena: Fehér mint a tej, piros mint a vér

No de (természetesen a szerzőjével együtt) az év legeslegnagyobb kedvence, akivel és amivel a legtöbb időt volt szerencsém tölteni:

És a legmeredekebb, hogy ez tényleg jó könyv, majd ha rámjön az ötperc, tuti írok hozzá kedvcsinálót :))

Úgy érzem, több mint fölösleges lenne fogadkoznom az idei évre, hogy majd igyekszem több olvasást belesűríteni a napjaimba, és a blogba is rendszeresen fogok írni...mert úgy vettem észre, minél inkább fogadkozom, később annál kevésbé jön össze...tehát, egyelőre majd meglátjuk, mit hoz az idei év - én mindenesetre izgatottan várom :)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése