Az olvasás második hete

A második héten is két, egymástól kicsit távolabb álló témáról írok, ahogy múlt héten is. Az első:

Könyvtár vs. könyvvásárlás

Azt szoktam mondogatni mostanság, hogyha nagy leszek és sok pénzem lesz, az összeset könyvre költöm majd. Rendben, először jól jönne egy házikó is, hatalmas, kandallós-foteles, gyönyörű könyvtárszobával, ahol a szerzemények elférnek. Mondogatom, hátha valaki odafent (vagy odalent, elvégre nem tudhatom, hol vagyok nyilvántartva) meghallja, és besegít egy kicsit.
Sajnos bennem is bennem van a birtoklási vágy, főleg ami a könyveket illeti. Tavaly nyáron, amikor kézhez kaptam életem első fizetését, rögtön azt nézegettem, mit kellene ebből venni. Végül két könyvre tettem szert: a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságra és a Bögre azúrra, és ezekre azóta is másképp nézek, ezek valahogy másképp az enyémek, mint az ajándékkönyvek. És ez jó érzés nagyon.

Könyvet elsősorban a könyvesboltból érdemes venni (ezzel most újat mondtam, mi?), bár én is szoktam a netről rendelni, de az átvételnél gyakran meglepődöm, hogy "Jééé, ez csak ekkora?" vagy "Jesszusom, ez ilyen óriási???" :) Jobb azt ott rögtön látni, megtapizni, átlapozni, vizsgálgatni, bár tény, hogy a netes könyváruházakban gyakran kihagyhatatlan kedvezményekkel ingerlik a könnyen bűnbe vihető molyokat a szemetek.

Azt már az előző bejegyzésben említettem, hogy régóta járok könyvtárba, és azóta nem is tudok olyan időszakot mondani, amikor ne jártam volna legalább egybe. Mert a könyvtár egy külön világ, a hatalmas polcaival, a különleges, egyedi illatával, a recsegő parkettával, az új könyvek polcával vagy a tetszett/nem tetszett szekcióval. A könyvtári könyvek illatába (mint ahogy az antikváriumban vásároltakéba is) külön szerelmes vagyok, jókat rötyögök egy-egy olvasói megjegyzésen a margón, bosszankodom, ha valaki aláhúzogat éspervagy firkál. Imádom még a könyvtárban a csendet, és csak akkor szeretem a falai között a hangoskodást, ha éppen molytali van - a nem éppen az olvasásért, hanem az ingyen internetért könyvtárba járó, ordítozó egyedek rettentő illúziórombolók tudnak lenni.

Mindezek miatt leszek nagyon szomorú, ha az e-book-ok térnyerése miatt a könyvtárak egy idő után feleslegessé válnak majd, mert akkor oda ez az egész remek hangulat :(

Könyvet venni remek, simogatni a még megtöretlen gerinceket, megillatolni az érintetlen lapokat, hazavinni a vágyott darabot és abban a tudatban élni, hogy ott van, bármikor. De könyvtárba járni is csodás, végigsimítani a sokszor ragasztott, viseltes gerinceket, megillatolni a már sokak által forgatott, megsárgult lapokat, hazavinni a vágyott darabot és abban a tudatban élni, hogy bár vissza kell vinni egy hónap múlva, ott van még hatalmas mennyiségű, általunk olvasatlan kötet.

Úgyhogy ha könyvtár vagy könyvvásárlás a kérdés, azt kell hogy mondjam: mindkettő, lehetőleg párhuzamosan :)

És a másik témám natürlich a sorozatos sorozatokról szóló:

Könyvsorozatok

Ma már nehéz lenne kikerülni a sorozatolvasást, amikor minden második könyvről kiderül, hogy van legalább egy, de inkább kettő/három/rengeteg folytatása. De persze csak miután már megvetted. És imádtad :)
Úgyhogy természetesen én is olvasok sorozatokat, és szeretem is, ha a már megkedvelt történet tovább folytatódik (és nem nekem kell folytatást kreálni hozzá), persze csak a jóízlés határain belül, nem bírom a rétestészta-történeteket, mint ahogy senki sem. Tehát addig semmi gond nincs a folytatásos könyvekkel, amíg az írójának van mit mondania a szereplőiről, tudja hova és merre folytatni a sztorit. De amikor egy idő után már erőltetetté válnak az események, a poénok, minden, az az addig rajongó olvasónak hatalmas csalódás, amit senki nem szeret megélni, mégis mindenkivel megtörtént már. Mert az írók nem bírnak leállni, és annak csúnya vége tud lenni.

A sorozatgyűjtéssel már akadnak problémáim, ami a hiányaimat illeti: pénz és hely. A pénz, no igen, azon javítani így majdnemutolsóévesgimnazistaként nem nagyon tudok, kibírom, kész, mert - és itt jön az összetett probléma második összetevője - : már nem férek a szobában a rengeteg könyvtől, már a földön is könyv van, és azt nem szeretem, mert rettegek attól, hogy belemászik valami pók/fülbemászó/moly (ha-ha XD) és hogy egyszer hatalmasat fogok az egyik kupacban esni (szintén ha-ha, mármint látványra, gondolom, asszem én azért szentségelnék, még ha könyv gáncsol ki, akkor is). Marad tehát a könyvtár, vagy a szépennézve kunyerálás attól, aki viszont gyűjt sorozatokat :)))

Ha könyvsorozat, akkor Harry Potter, bár sajnos azt sem gyűjtöttem össze, én marha. A szituáció a következő, kéretik a fejeket óvatosan a falba verni: amikor megjelenik, és mindenki imádja, Anyu megkérdezi, szeretném-e összegyűjteni. Erre én: ááá, nem, köszi. Jájjjj. No de mindegy, azért kölcsönből azt is elolvastam, mindet (talán az egyetlen kivégzett könyvsorozatom, ha belegondolok...még egy jájjjj :P). Azon kevés könyvsorozat közé tartozik, ami nem laposodik el a végére, sőt, a hetedik nagyobbat üt, mint az előzőek együtt.

Van "pár" tervbe vett könyvsorozat, ezek a következők:

• Charlaine Harris: True Blood: mert a sorozatot nagyon bírtam (már ameddig volt időm nézni), és mert eddig csupa jót olvastam-hallottam róla. Legjobb barátnőnél elfekvőben az első három kötet, már csak idő kellene hozzá. 
• Cassandra Clare: Végzet ereklyéi: szintén a pozitív vélemények, és a jobbnál jobb címek miatt.
• Libba Bray: Gemma Doyle-trilógia: szintén a gyönyörű címek miatt (Rettentő gyönyörűség...még kimondani is hmmm :)), és mert leírás alapján pont olyasféle, mint amilyeneket szeretek. Azért annyira nem veszek meg érte, hogy már beszereztem volna, nem vonzott úgy, mint pl. a Shiver, amit ki sem bírtam volna, ha nem vehettem volna meg, és totál be is vésődtem vele (csakhogy a farkasos témánál maradjunk :)))
• Laurell K. Hamilton: Anita Blake: csak hogy én is tudjam mihez tartani magam, amikor molytalikon szóba kerül...énisakaroooom, milyen a nagyonszexelős vámpírvadászos :):):)
• Tonya Hurley: Szellemlány: a borítója csúcs, és úgy érzem, én ehhez épp eléggé morbid vagyok

És amikbe már belefogtam: itt lép be a képbe a harmadik hiányom - basszus, rá kell jönnöm, hiányos egy ember vagyok - az idő, ami úgy veszem észre, üldöz majdnem minden molyt. De még pár évtizedig nem tervezem a meghalást, reméljük a Jóisten is megsegít, szóval talán lesz időm befejezni őket.

• Anne Rice: Vámpírkrónikák: mert az Interjú a vámpírral nem csak egy film (és ezt a poént sosem fogom megunni), és mert ha már Halloween tiszteletére képes voltam Lestat bőrébe bújni, az a minimum, hogy közelebbről megismerkedem a történetével. Az Interjúval épp most, délután végeztem, és imádtam. Morn, tervezem visszaadni, de nagyon nehéz lesz, az biztos :)    
• Maggie Stiefvater: Shiver: nagyon tetszett az első rész, egyáltalán nem bántam meg, hogy csak úgy érzés alapján megvettem. Varázslatosan szép, remélem a többiben sem fogok csalódni.
• Claudia Gray: Evernight: az első kettő megvolt, nem mondom hogy olyan hűűűűűdenagyonjó, de nekem tetszett...olyan egy nap alatt elolvasós, akkormagábaszippantós, mélynyomotnemhagyós. Hogyha könyvtárban ráakadok, mint az első kettőre.
• Stephenie Meyer: Twilight Saga: a BD még nem volt meg magyarul, az hibádzik. És én szeretem ezeket a könyveket (Áááá, kövezzük meg!!! XD). Tudom, hogy soha nem fog irodalmi Nobel-díjat kapni az írónő, vagy nem adják majd ki a köteteit a Világirodalom Remekei sorozatban, de engem attól még leköt, szórakoztat, szeretem. Jake-ért, Edward-ért és Alice-ért olvasom elsősorban, Bellát én is utálom, nyugi.

És egy sorozat, amit sosem fogok elkezdeni, az a Vámírnaplók. A filmsorozatot imádom, és a rengeteg negatív vélemény alapján inkább megkímélném magam a csalódástól.
És még egy sorozat, amit ugyan már kivégeztem, de soha nem fogom megunni: Lucy Maud Montgomery: Anne - persze szigorúan "e"-vel a végén. És Gilbert Blythe a legklasszabb regényhős, az tuti :)